Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre kevés katonaságra, ügy mint ötre kapván, fecit quae erant militis,308 eő Kegyelmének méltó respectusban vétessen mind maga viselése, mind érdemes cselekedete.” „Most írtam Brigaderus Uram309 után, ki innet mindenestül elköltözött, semmi militiát itt nem hagyván, népet külgyön, másként egy hétre rajtunk jűnek és praedái leszünk az ellenségnek. Kiért is ez a város futásra indúl, mihelt halottait eltemeti. Semmije nem maradván.”310 A város vezetése azonnal lépéseket tett az elhurcoltak kiszabadítására. írtak a vármegyének, Károlyinak és Globicz szegedi parancsnoknak a kiváltás ügyében. Rác hadifoglyokért cserébe Globicz erre hajlandó is volt. Majd egy évig tartó levelezés, foglyok listájának küldözgetése és cseréje indult meg. Mind Globicz, mind a pétervá- radi parancsnok magához váltotta a rácoknál lévő foglyokat, a kecskemétiek pedig azért siettek, nehogy a rácok, különösen a fiúkat és leányokat, eladják Törökországba rabszolgának. Végül hosszas alkudozások után kb. a foglyok jó háromnegyedét sikerült visszaszerezni, a többi közben meghalt, eltűnt.311 A források felsorakoztatása eléggé bizonyítja, hogy Kecskemét veszedelmét nem egyetlen ok idézte elő. Kosáry Domokos ugyan megrovóan írt „az öncélú várospolitikáról”, amely azonban nem tudta megvédeni Kecskemétet.312 Lehet, hogy a város vezetése túlzottan bízott eddig követett eljárásában, de a konföderált állam felső politikai és főleg katonai vezetése is éppen elég hibát követett el ahhoz, hogy a tragédia bekövetkezzék. 1708-ban Nagykőrös került volna sorra, de a pusztákon alattomban közeledő rácokat észrevették, és „akkori híres katonák, Kecskeméti Szűcs István és Kecskeméti Mester Gergely a rác tábornak kémlelésére kimenvén, megkémlették, azok hozták ide hírét legelsőben, hogy vigyázással lennének, mert a pogány rácság valamely német commendo alatt, ki is veres ruhában volna, egyenesen Kőrös felé akarna jönni...” A magisztrátus azonnal félreverette a harangokat, a lakosoknak megparancsolta, hogy értékeiket hordják a templom kerítésében, a toronyba két tarackot vonattak fel. „Itthon lévén Kállai Miklós hadnagy egy compagnia lovas katonákkal, és Vágó András ceglédi vicehadnagy maga compagniájával, ezek magokat jól elrendelték...” Hírt adtak a Jászberény mellett táborozó Sőtér Tamásnak, aki 300 lovast indított a város védelmére. Az ellenség szeptember 11-dikén hajnalban érkezett a város alá, s a gyalog rácok mint „megdühödött farkasok, nagy ostrommal mentenek a város kerítésének, de semmire sem mehettek, mert a városnak oly erős bástyái voltak földbül, hogy mind3 8 tette, ami katonához méltó, 309 Berthóti István. 310 Kecskemét, 1707. április 4. BÁNKÚTI 1992, 249-250. Megjegyzendő, hogy a körzetben működő kuruc főtisztek és Bárkányi között mindvégig feszült és ellenséges volt a viszony, valószínűleg azért, mert a gvár- diánt Rákóczi bizalmi emberének tartották, aki kisebb-nagyobb visszaéléseiket esetleg jelenti a fejedelemnek. 311 Az erre vonatkozó iratok: HORNYIK 1866, IV. és BÁNKÚTI 1992, BÁNKÚTI 1994 találhatók.; Nagykőrös, 1707. június 11. Csajági János jelentése Bercsényi Miklósnak: „Az kecskeméti rab tselédekben tegnap is circiter nagyvenöten jüttek ki, már száznál több szabadult ki bennek.” BÁNKÚTI 1996, 384. 312 KOSÁRY 1965, 57. s köv. 72
