Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig nem Ceglédre halálban szaladott. Az útrul Félegyházátul301 visszatérvén magam 2 tarackokkal s 8 compagnia gyalogokkal, hármat lőtetvén az nagyobb ágyúkkal, az egri compánia tsak opponálá magát, hogy ő bizony nem megyen vissza, kiket is ott fegyverrel kellett componálnom. Visszatérvén Ceglédre, onnand Berthóti Uram is velem jött Kőrösre, de az lövíseket az rác meghalván, sietett visszatérni.” „Bizony, másfél ezerig való sem volt az ráczság, s bár tsak 100 ember opponálta volna magát az árkokbul, annival is inkáb az ben lévő 6 compania lovas, ha mezőben lett volna,302 az város fele sem mert volna menni az ellenség, de sem az benn lévő 6 compánia hajdúbul, sem az 6 compánia lovasbul, sem az városiakbul” egyetlen ember sem volt, aki ellenállt volna.303 A rácság még előző alkonyaikor szállott a város aljába „s másnap jó reggel masi- rolt be, az mészárszékekig penetrált az ellenség szép marsai s ott kezdett operálódni, addig tsak egy lélek sem vette észben, olly szép vigyázást tartott ott Berthóti Uram, az árkokat levonatni engedte s az palánkot eltüzelni. Tsak egyetlen egy recognitiót304 sem tétetett, noha gyüllését az rácznak hallotta, de azt inkább nem hitte, mint hitte, mert ha hitte volna, 10 compánia lovassal eleget patereloztathatott305 volna, és 2 compánia jó fegyveres hajdúkból tarthatott volna strásákat, úgy az kapukon, mint én tavaly 25 hajdúkbul tarthattam. Őkegyelme vigyázatlansága, negligentiája s az szegén- ség húzássára, vonássára distraháltatott nyughatatlansága által pusztíttatik el az város, s mégis az én nyakamban akarja keríttetni istentelenül azt az veszedelmet. Maga őkegyelme tisztyei, obrislaidnantyátul fogva azt mondgya, hogy ott sem kapukon, sem árkokon semmi vigyázás nem volt, szabadoson jött-ment be akárhol akár honnand, az ki akart az városra; minemű húzásokat-vonásokat kiáltottak reá, irtóztam tölle.” Nagykőrösön pedig Károlyi ellen is kiáltozott, „hogy Nagyságod egyik oka azon romlásnak, mert az hadakat mellőle levivén, indisposite hadta azon földet”.306 Bárkányi János ferences gvárdián, Rákóczi gyerekkori nevelője a veszedelem másnapján szintén megírta az esetet a fejedelemnek. Szerinte 2500 (!) ember esett áldozatul „vigyáztalan és magok kincseket kereső tiszteinknek gondviseletlensége miatt. Kiket mature admoneáltam pro vigilia dexteritate,307 de magoknak elmenetelekkel securitást, nekünk romlást szerzőnek. 50 vagy 40 hajdúnál több itt nem maradván. Az egy Verebéli Péter Uramnál itt más nem lévén, ki is mindenitűl megfosztatot, hozzánk szaladván, és 301 Akkor Tápiószeléhez tartozó puszta, félúton Cegléd és Jászberény között, ma Pest m. 302 A Csajág! által közölt számok a Kecskeméten lévő katonákról kétségesek. Vö. Bárkányi János levelét, 310. sz. jegyzet. 303 Ezt rosszul tudta, mert pl. Csaba Mátyás tanácsbeli sebtiben összeszedett csapatával az utolsó pillanatig ellenállt - mint Székudvari János verses krónikájában olvasható. Ugyancsak harcolt Verebélyi Péter is néhány hajdújával. L. a 308. sz. jegyzetet! 304 recognitio = megtekintés, vizsgálat 305 járőröztethetett, portyáztathatott volna 306 BANKÚTI 1994, 97-100. Sajnos, a levél papírja több helyen szétázott s a szöveg részben olvashatatlan.; Néhány nap múlva Csajági újra írt ez ügyben Károlyi Sándornak. Gyöngyös, 1707. április 21. BANKÚTI 1994, 100-101. 307 Kiket idejében intettem a szorgalmatos vigyázásra, 71
