Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre Éveken át főleg Pest-Pilis-Solt megye lakosai végezték a kuruc hadsereg egyen- ruházata szempontjából fontos törökországi abaimporttal kapcsolatos fuvarozási munkákat, az ellenszolgáltatásul szolgáló nyersréz szállítását stb. 1709—1710-ben ismét elég teher nehezedett a megyére: jelentős hozzájárulás a veszélyeztetett Érsekújvár utánpótlásának biztosításához; a Dunántúlra tervezett átkelési kísérletekkel kapcsolatos szállítási munkálatok (pl. a Szolnokon készített átkelési eszközök átfuvarozása a Dunához); valamint magának Szolnoknak a megerősítése, s ehhez szükséges munkaerő zömének biztosítása. A katonai vezetés mindezt elsősorban a három várostól követelte.266 Kevés megye hozott adottságaihoz képest olyan súlyos áldozatot, mint Pest-Pilis- Solt. Az előzőekben felsorolt — korántsem teljes — adatokat összegezve, nem túlzás az a megállapítás, hogy a konföderáció állama és a kuruc hadsereg túlzott mértékben, gyakran kíméletlenül vette igénybe a megye lakosságának anyagi javait és munkaerejét. A török hódítás pusztításait és a felszabadító háborúk súlyos megterhelését elszenvedő és még ki nem hevert, gyér lakosságú megye számára ez az újabb nyolcéves háború negatív következményekkel járt. E negatív hatásokat csak fokozta az állandó rác veszély és rabló akcióik, valamint az 1708 után az egész megyére kiterjedő pestis- járvány. Mindez a lakosság lélekszámának csökkenését, egyes települések elnéptelenedését, a gazdasági élet egészének visszaesését, az addig domináns pusztai állattenyésztés visszaszorulását eredményezte. 7. A pestis Figyelmeztető előjelek után, 1708 végétől—1709 tavaszától újabb súlyos, immár természeti csapás sújtotta a körzetet: a rohamosan terjedő pestis. A járvány a hosszantartó, országos méretű háború szükségszerű következménye volt, de az egész országot átfogó elterjedésére évszázadok óta nem volt példa. Elsősorban a szabadságharc területét árasztotta el, s epicentruma éppen a Duna-Tisza köze, Pest-Pilis-Solt megye és körzete volt. Ez is bizonyítja, hogy a járvány a Balkán, Törökország felől terjedt át az országra, bár nyilván nem azon a módon, ahogyan azt Sőtér Tamás ezereskapitány alább idézendő vizsgálata megállapította, s ez legfeljebb a kor hiányos járványügyi ismereteiről tanúskodik. 1709. április 22-dikén ugyanis az ezereskapitány Kecskemétről így tájékoztatja Károlyi Sándort: „Lelei Mihály nevű, idevaló kálvinista embernek leánya szolgálatra ment volt Vásárhelyre, kinek is ottan az férhezmenetelre szerencséje lévén, megnevezett attya látogatására ment innét hír nélkül; és visszatérvén valamely kötés kendert 266 Az erre vonatkozó több irat: BÁNKÚTI 1992., 1994. és 1996.; BALANYI 1979, 134. s köv. A problémára országos vonatkozásban: MAKSAY 1980. 64
