Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig hozott, amellyet hátárúi letevén házánál, cselédgyei, két fia és leánya fogdostak, azonnal megbetegedvén, egymás után kihaltak.” Ezután több megbetegedés történt, az eseteket a ferences gvárdiánnal, a prédikátorral és a borbély Antal mesterrel megvizsgáltatta, de azok nem pestisnek, hanem más nyavalyának mondották. Ezeket a betegségeket gyógyítani nem tudták, ellene elzárással, karanténnal igyekeztek védekezni. Sőtér Tamás is közölte Károlyival: „Az mostanában pedig akár mi névéi nevezendő nyavalyában található betegeket kiűzettem az városbúi”, s a velük való érintkezést megtiltotta.267 A járvány behurcolásának ez a módja a köztudatban annyira hihetőnek tűnt, hogy a kenderkéve még Rákóczi emlékirataiba is belekerült.268 Valójában persze a Balkán térségével folyó intenzív kereskedés, a rácok átjárása török területre, a lakosság ismétlődő helyváltoztatása, gyakran éhezése, a hadak állandó mozgása ideális körülményeket teremtett a járvány teijedésére. A pestis a hadseregre nézve is nagy veszélyt jelentett, mert a katonák közül sokan megbetegedtek és meghaltak. Tudom — írta Sőtér Tamás a fejedelemnek —, „jól constál Felségednél eddig, hogy Kecskeméten és Kőrösön az pestis felettéb grassál, melly miat ezeremhez tartozandó négy compániámmal magam is semmi képpen nem merészlem conjungálnom magamat, hogy többekben is ne interfíciáltassék azon nya- valja, mivel sokan meg is holtak katonáim közül az hihettetlenség mellet, hogy nem hitték, hogy ragadván legyen az nyavalja; az kik megmaradtak is, most az pusztán Szele táján szellőztetem eőköt, és mindaddig ide is nem bocsátom, valameddig jó ki nem szellőznek.”269 Szentpéteri Imre brigadéros úgy értesült, hogy Kecskeméten és Nagykőrösön eddig mintegy 2500 ember halt meg pestisben, és a járvány északi irányban terjed.270 A pestistől való félelemre jellemző, hogy 1709 októberében Hatvan lakossága és az ottani vitézlő rend fenyegető hangú levelet írt Darvas János Pest-Pilis-Solt megye alispánjának: ne merészeljen a városba jönni, és a megyei közgyűlést ott megrendezni, nehogy a pestist behozza, ezért annak ellent fognak állni.271 A járvány persze a császári hadseregnek is gondot okozott. Emst Herberstein gróf tábornok, Szeged parancsnoka 1710. május 17-dikén két rendelkezést is kiadott Kecskemét, Kőrös, Cegléd, Ráckeve és a körzet lakosainak, hogy „az budai vagy pesti emberekkel és lakosokkal egy csep commerciumot vagy szemben való öszvejárást, senki, feje elvesztése alatt, kereskedés és tőzsérkedésképpen ... tartani és corres267 BÁNKÚTI 1996,676-677. 268 II. Rákóczi F. 1978,410. 269 Hatvani mező, 1709. június 21. BÁNKÚTI 1996, 705.; A „szellőzést”, vagyis lakatlan területen, pusztán való táborozást alapvető módszernek tartották a fertőzés elkerülésére. „Sőtér uram compániái már 42 napja szellőznek, nem is holt azolta egy is közülök.” Szentpéteri Imre brigadéros Bercsényinek. Boldogi tábor, 1709. július 13. BÁNKÚTI 1996,717. 270 Boldogi mező, 1709. július 5. Levele Bercsényihez. BÁNKÚTI 1996, 713.; A járvány kecskeméti vonatkozásaira, az ellene hozott városi intézkedésekre BALANYI 1979, 137-139.; A kecskeméti ferencesek betegápoló tevékenységére BÁNKÚTI 1991/2,25-27. 271 Hatvan, 1709. október 3. és 7. BÁNKÚTI 1994, 728-729. 65
