Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre nak. A Buda és Szeged között fekvő három nagy város: Kecskemét, Kőrös és Cegléd parancsot kapott, hogy álljon készenlétben az elköltözésre, ha az ellenség közeledik. Bottyán ismerte ezt a síkságot, mint portyázó régebben bejárta. Ezek a síkságon szétszórt homokbuckák nagyon alkalmasak a lesben állásra. A mélyedésekben volt a legcélszerűbb tábort ütni, mert ott takarmányt is lehet találni és kutat is lehet ásni, mint ahogy már említettem. így hát semmi sem volt könnyebb, mint az ellenséget megelőzni és annyi tőrt vetni, amennyit csak akar az ember. Mindebből azonban semmi sem lett. Bottyán közölte velem a terveit, amelyeket ilyen és ilyen táborhellyel kapcsolatban készített, de mindig közbejöttek olyan események, amelyek megakadályozták szándéka végrehajtásában”.173 Károlyi 1705. szeptember 25-dikén hosszú levélben tájékoztatta a fejedelmet tevékenységéről, illetve a kecskemétiek és a nagykőrösiek „engedetlenségéről”. Tehetetlen volt, mert a német Kőröshöz ment. „Holot is estve lévén s elsetétedvén, mivel a város alá, az híd és szőlők közé szoros helyre vette magát, egyebet nem tehettem, hanem strázáját puskáztattam be”. Itt találta a pusztán Szűcs Jánost több hadakkal. „Kik is az kőrösiekett felrakattatták volt, s el is mentenek mind, az mint az német levelébül is kitetzik, de tegnap mind visszaszállottanak, mihent az német bément. Az kecskemétieket penig semmi lőtt képpen ki nem bontakoztathatták, s az midőn parancsolatom szerént gyújtogatni akartak volna, fegyverrel az hadakra reátámattanak, kettőt az Gundenfínderében174 meg is lőttének, és így meg nem égethették egészlen, hanem mintegy harmadát. Vagy 26 hordó lisztet és 150 vágót indított volna Palkovicz com- missarius Szolnok fele, megtudván az kecskemétiek, azonnal utána jöttének fegyveressen, visszafordították az német számára.”175 Károlyi büntetésként, talán első indulatában elhajtatta a kecskemétiek és körösiek marháit, s ezt a fejedelem is jóváhagyta.176 Rákóczi még egy kollektív büntetést rótt a két városra: Bottyán János ezredének egyenruhával való ellátását.177 Az ügy keltette első indulatokban a felkelés vezetői más büntetéseket is kilátásba helyeztek. Rákóczi saját kezűleg írta rá szeptember 26-dikán Károlyihoz küldött levelére: „Ha az német Kecskemétet elhagyja, tetesse porrá Kegyelmed azon várost, úgy Kőröst is.” Károlyi pedig így tájékoztatta a fejedelmet: „Kecskemét, Kőrös még emberét sem küldte a német menetele után is. Pálfit (Pálffy Mihályt, Pest-Pilis-Solt megye alispánját) ide hozattam, holnap vagy exequáltatom, vagy orrát, fülét meccetem, 173 II. Rákóczi F. 1978, 366.; Bottyán tevékenységére: THALY 1865, 59-70.; THALY IX/1883, 208. s köv.; BALLA 1856; BALLA 1970; BALLA 1973, 189. s köv.; BALANYl 1979, 100-116.; BÁNKÚTI 1993- 1994, 30-32. 174 Gundelfínger Dániel ezereskapitány. 175 BÁNKÚTI 1992, 174-175. 176 Szécsényi tábor, 1705. szeptember 28. „Az kecskeméti marhának egy részét hogy elhajtatta Kegyelmed, jól cselekedte, melyeket a Sajó mellett az Harangodon sub sequestro pascuáltasson Kegyelmed tovább való resolutiójáig az országnak, ugyan az ország számára.” Károlyi oklevéltár V. 1897, 303. 177 Bottyán ezredének felruházása: BALANYl 1979,111. s köv. 48
