Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig mert egy hétig lévén német között, semmit sem tud. Az többin hasonlót követek.” Ugyanakkor, amikor első felindulásában egyes személyekre ezt a barbár büntetést javasolta (nem hajtották végre), érdekes módon a kollektív büntetéssel nem értett egyet: „Kérem Nagyságodot, ne bocsásson ostort ezen áruló kutyákra, talám Isten megtart szolgálattjukra.” De a város öt vezetőjét Szolnokon Károlyi, Nagyszombatban pedig 178 Bercsényi hat hétig fogva tartotta. Károlyi Sándor az ügy kivizsgálására már október elején Gőcze Gábor 1705. október 14-dikén kelt jelentése szerint a következő személyeket hallgatta ki: Gulácsy Tamás vármegyei jegyzőt, Nagy Istvánt, a város substitutus bíráját, Csorba István másodbírót, Bozó István adószedő tisztet, Muraközi Sámuel jegyzőt, Bede János, Szabó Mátyás, Szabó Márton, Tóth Ferenc tanácsbelit és Bende Gergely esküdtet. „Fizettek a németnek fejérpénzül 10 731 rénes forintokat, a német utollyára condescendált rajtok való kérésében húszezerre, mert elsőben 30 ezret kért rajtok, de eők arra nem accedáltak, azért magokat restantiáriusoknak is lenni nem agnos- cállyák.” (Az esetleges hátralék megfizetését ugyanis Károlyi akasztással fenyege- tődzve megtiltotta.) „Azért nem mentek el, — szól tovább a jelentés —, hogy fele azt kiáltotta a lakosoknak, ne mennyünk el, legfőképpen a szegénysége a városnak, fele penig, hogy mennyünk el, aminthogy rakott szekerekkel a fatensek közül is kimenvén már a városbul, Kárándi Mihály és Guldenfinder uram katonái erőszakkal fosztogadták eőket, ládájokat felverték s abban a zenebonában visszaszaladtak, mivel már a német is Ceglédnél volt, nem mertek elmenni. Spontaneo a szegénység maradott, mert azt kiáltotta, hogy nem mennyünk, mert sem marhánk, sem semmink, miként szaladhatunk, s aki kimegyen is, verjük fel s ne engedgyük kimennie, mert így akár itten veszünk, akár ott kinn praedállyanak feli.”178 179 Ezt igazolta Pest-Pilis-Solt vármegye vizsgálata is. Darvas János alispán 1705. december 8-dikán jelentette gróf Bercsényi Miklósnak: „Az mint észre vettem, az inqui- sitioval nem sokat viszünk végben, mivel az nagy fent megbizonyosodik, hogy az eleje s Tanácsa s bírája Kecskemét várossának szekér háton volt, sokan ki is mentek, de az kösség közzűl némellyek felkiáltottak, valaki kimengyen, legelsőbben is az gazdagját verjék agyon.”180 A városok és a kuruc vezetés konfliktusában nehéz igazságot tenni.181 Kétségtelen, hogy a kapkodó, átgondolatlan, szervezetlen parancsot a városok joggal nem hajtották végre. Több ezer főnyi embert egy-két nap alatt, szállítóeszközök híján, elhelyezkedésükre és ellátásukra szolgáló terület kijelölése nélkül, házaik és javaik hátrahagyására kényszerítve, helységükből kimozdítani felelőtlenség volt. És bármilyen segítséget 178 HORNYIK 1866, IV. 161.; Eger, 1705. október 11. BÁNKÚTI 1994, 47-48.; Szécsényi tábor, 1705. szeptember 26. Károlyi oklevéltár V. 1897, 300-301.; Szolnoki tábor, 1705. október 3. BÁNKÚTI 1992, 183— 184.; BÁNKÚTI 1996,285. 179 BÁNKÚTI 1992, 192-194. 180 BÁNKÚTI 1994,54-55. 181 KOSÁRY 1965, 52-56. Lényegében a három város polgárságát marasztalja el. 49
