Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig Pedig ott áldatlan állapotok uralkodtak. A Dunántúlról kivert tiszántúli mezei hadak teljesen demoralizálódva a lakosság nyakán élősködtek, miközben a rácok szabadon garázdálkodtak. Máriássy Miklós kapitány Kecskemétről 1705. június 25-dikén jelenti a fejedlem- nek: tegnap 3 ezred (Ilosvay Imre, Majos János és Szabó Máté) parancs ellenére „per vim ide szaladtanak, ma sem akarnak kimenni, ezen helységnek nem kicsin opressiojára...”170 Mindezt megerősíti Bárkányi János ferences gvárdián, aki 1688-ig Rákóczi egyik tanítója volt: nem mer útnak indulni, „tartván földünkön kóborló katona és ráczságtul, kik városunkhoz egy mértfüldtül Fejedelmi Méltósága vitézit elkapván, 16 vagyis171 többet, négy itt lakos kaszásokkal, kiknek veszedelmek az kóborlás miatt esett. Mert az ide rendeltetett had több károkat tészen, Kegyelmes Méltóság, mint a rabló ellenkező ráczság. Kiknek jóllehet kenyerek, vágójuk kiadattik, mégis se zendült s érendő vetések, se a kevés megmaratt nyáj seregeknek meg nem engednek, hanem minden tekintet nélkül fogyattyák mind az városbelieknek, mind magunk koldulásával keresett szent alamiznánkat.” A vitézek a rendház 20 bárányát is elprédál- ták. Amikor Andrássy Miklós kapitánytól elégtételt kért, „egy hitvány katonai mentséggel” hozakodott elő: „nem tudom, s nem hallom, s nem láttam”.172 Augusztus elején a császári csapatok Pest mellett táborba szálltak, a rácok az egész körzetben aktivizálódtak, a falvak lakossága fel a Jászságig menekülni kezdett. A létszámukban harmadára-negyedére csökkent kuruc ezredek képtelenek voltak mindennek kivédésére. A kuruc hadvezetés ekkor már tudta, hogy úgyszólván az egész magyarországi császári haderő, mintegy 15 000 ember, Herbeville tábornagy parancsnoksága alatt Erdélybe készül Rabutin megsegítésére. Szeptember közepén a császári sereg Pest alól kiindulva nekivágott az útnak, mire Rákóczi elrendelte a három város elköltöztetését és felégetését, Károlyinak és Bottyán Jánosnak pedig az ellenség zaklatását és „megütését”. A német tábor azonban bántat- lanul vonult egészen Algyőig, ahol október elején partot váltott. Rákóczi nemcsak a Herbeville ellen alkalmazott katonai módszerekről emlékezik meg, hanem szép leírást is ad a hódoltság utáni Duna-Tisza közi táj földrajzi képéről. „Károlyi elindult, hogy a Tiszán túl összeszedje lovasseregét és fogadja a németeket, ha át akarnak kelni, mindent égessen föl előttük és egészen Erdélyig zaklassa őket. Bottyánnak ugyanezt kellett tennie Budától Szegedig, ahol az ellenségnek át kellett kelni a Tiszán. Odáig a császári hadseregnek homokos, szikkadt és terméketlen síkságon kellett áthaladnia, ahol csak a mélyedésekben lehetett szénát találni és kutat ásni, mert az ott található kis tavak olyan sósak és keserűek, mint a tenger vize, még a barmok sem isszák meg. A mélyedéseket dombok szegélyezik, jobban mondva egymástól távol eső, könnyű homokbuckák, melyeket a szél lerombol, széthord és másutt újra összehord. Legalább hét—nyolc napi menet kellett ahhoz, hogy a pusztán áthaladja170 BÁNKÚTI 1992, 88-89. 171 E szó ekorbeli jelentése: vagy. 172 Kecskemét, 1705. július 12. BÁNKÚTI 1992,98-99. Uo. számtalan panasz a tisztektől és a várostól. 47
