Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre be a Dunántúlra való átkelés irányítását. Ebben a tervben Pest-Pilis-Solt megye döntő, mondhatni stratégiai szerepet játszott. Felismerve, hogy a dunaföldvári átkelőhelynek milyen fontos szerepe van, rögtön, még április 2-dikán parancsot küld Károlyinak: „De már ezek így lévén, úgy látom a capite kell kezdenünk; kire nézve Kegyelmed az köcskeméti taraczkokat a Dunapartra hozatatván Földvárhoz, sánczot csináltasson,134 hogy az kompokat megoltalmaztat- hassa”, a Duna-Tisza közi városokat hívja fegyverbe. О maga „valami hajdút várván, hogy ezen obsidiót (Eger) helybe hagyhassam, azonnal indulok, és vagy vak vagy hat, az Dunán által menvén, megújítom az dolgokat...” Parancsait naponta ismételte, április 10-dikén pedig közölte Károlyival, hogy a pár hete csatlakozott Forgách Simont fogja átküldeni a Dunántúlra. Károlyi pedig „Deák Ferencz és Bajy László híveink ezerekbéli hadainkkal, amíg oda érkezünk, Földvárnál légyen oly szorgalmatos vi- gyázásban, szüntelen az portázást folytatva Szeged felé, hogy azon rácz ellenség” betöréseit meghiúsíthassa, amelyről egyre fenyegetőbb hírek érkeztek. Károlyi 1704. április 9-dikén jelenti a fejedelemnek, hogy itt a sánc körül kb. 700 jászságbeli hajdú, 200 szolnoki hajdú, Szentmiklósy Jánossal 800 főnyi lovas, And- rássy Istvánnal együtt Pap Istvánnal Kecskeméten még 700 főnyi had van. De súlyos fogyatékosságok vannak az ellátásban. Április 11-dikén hajnalban 30 sajkával rácok jöttek a solti sánc alá, amely nem volt még kész, nyilván csak ezekben a napokban kezdték építeni, de a nagy zűrzavarban bizonyára nem valami gyors tempóban. A rácok közeledtének hírére Károlyi azonnal kivitte a Duna-partra, a sáncba a hajdúkat, s melléjük felállította a lovasságot. Amikor azonban az ellenség a sajkákból tarackokkal tüzelni kezdett, a hajdúság azonnal szétszaladt, majd a lovasság is, sőt a német zsoldosok is elmentek. A had futását még fegyverrel sem tudták megakadályozni. Amikor április 12-dikén Károlyi megkapta Rákóczi döntését, hogy Forgách Simont küldi át a Dunántúlra, kételkedett a terv realitásában, mert ha „Pap István hada azt meri resolválni Nagyságod kegyelmes orderére, hogy nem megyen feleségétül, gyermekétül, annyival inkább ezen gazda emberekbül felállítandó katonaság, ki két héttre sem áll fel.”135 Károlyi itt joggal céloz a felkelő csapatok igen alacsony szervezettségére és fegyelmi állapotára, ami egyébként a Dunánál való „megtorpanás” egyik, ha nem a legnyomósabb oka volt. Rákóczi április 16-dikán indult el Eger alól, és két hónapig táborozott a megye területén: április 30-dikától Ordason, majd május 29-június 29-dike között Solton. Egy Budáról Bécsbe írt levél ugyan már április 29-dikén arról szólt, hogy Rákóczi 14 000 emberrel, 14 ágyúval és 2 mozsárral átkelőben van Földvárnál, ahol hidat vert. A valóság más volt: a munkaerő, az élelem, ruházat, szerszámok, faanyag előteremtése az elpusz134 Itt a Dunaföldvárral átellenben fekvő Soltról van szó, ahol a kurucok valóban sáncrendszert építettek ki az átkelőhely védelmére.; CZIRÁKY 1910. 135 HANSKARL 1938, 187. s köv.; Célzás a Kecskemét által 1704 tavaszán kiállított katonaságra. IVÁNYOSI- SZABÓ 1979, s köv. 38
