Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig tűit vidéken és a már erősen megterhelt városokból nehezen ment, sok mindent távolabbról, pl. a Gömör megyei fiskális birtokokról kellett szállítani.136 A híd valószínűleg nem is készült el, csak egy 12 sajkán álló hajóhídról tudunk. Rövid előkészület után itt küldte át a fejedelem Forgách Simont május 12-dikén. Az ezután történteket, átkelési tervének kényszerű feladását Emlékirataiban a fejedelem így adja elő: „Megérkezvén Imsódra,137 ahol a Duna nagyon keskeny, néhány csónakon átszállíttattam a nyergeket, 4000 válogatott lovast átúsztattam a folyón, és parancsnokságukat Forgách grófra bíztam. Udvaromon kívül csak a Duna-Tisza közti csapatok maradtak velem. Azt gondoltam, hogy nehézségeket támasztanak majd, ha megmaradok szándékom mellett és át akarok kelni a Dunán, és így elszakítom őket lakhelyeiktől. Míg Soltnál egy kis erődöt emeltettem az anyag híján elég lassan készülő híd fedezésére, volt időm, hogy megbízható embereim kikémleljék hajlandóságukat. Óvatosságom nem volt felesleges: elhatározták, hogy szétoszlanak, ha átkelek a Dunán, mert féltek a Duna és Tisza partjain lakó rácoktól. Ez a nemzet, amely természetes ellensége a magyaroknak, meghúzódott lakhelyein, amikor megtudta, hogy hadaim egy része a közelben tartózkodik, de amint a mieink eltávolodtak, összegyűltek és rácsaptak a városokra és falvakra, ahol csak asszonyok és öregek maradtak. Ezekkel aztán egészen barbár módon jártak el, a nőket és gyerekeket lemészárolták, a házakat felgyújtották. Minthogy a seregek hajlandósága képtelenné tette, hogy első tervemet kövessem, elhatároztam, felhasználom őket arra, hogy leverjem és szétszórjam az említett rácokat, és kényszerítsem őket az ország elhagyására.” Eredeti tervének feladásához az is hozzájárult, hogy közben Forgách és a segítségére küldött Károlyi Sándor vereséget szenvedett. így került sor — a stratégiailag fontos cél helyett — a rácok elleni hadjáratra a Bácskában 1704. július—augusztusban. Rákóczi: „így, miután Soltnál, kis erődömben helyőrséget hagytam, kezdtem lefelé vonulni a Duna mellett... A rácok mindenfelé menekültek, a mieink vadásztak rájuk a mocsarakban, és rájuk gyújtották a nádasokat, ahová visszavonultak. Ereztem, hogy ez a vállalkozás nem nagy becsületet szerez nekem.. .”138 Szeged ostroma sem sikerült, s Rákóczi augusztus első felében a megye keleti részén átvonulva, Gyöngyösre ment. A hadak ugyan nagy zsákmányt ejtettek, a hadjárat azonban politikailag hibásnak, katonailag eredménytelennek bizonyult. A rácok megnyerésének amúgy is halvány reménye végképp elveszett, megsemmisítésük, vagy kiűzésük kudarcba fulladt. Az is valószínű, hogy a rácok a császári hatalmat stabilabbnak, katonailag erősebbnek tartották a felkelésnél. Nem vonzotta őket a felkelés rendi-nemesi alapon álló programja sem, és a kuruc katonaság prédálása, zsákmányolása, és a lakossággal való bánásmódja is taszítólag 136 A kuruc sereg nyári táborozásával a megyére, de főleg a három városra háruló súlyos terhekre, a katonaállításra: В ALANYI 1979, 65-99. 137 Az ordasi tábor közelében. 138 II. Rákóczi F. 1978, 334-336. 39
