Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)

Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között

iskolai adókat és pótadókat megszüntette, s elrendelte, hogy az állami tanintézmények fenntartásához szükséges hozzájárulás mértékéről a közoktatási minisztérium és az önkormányzatok között megállapodás szülessék. Ha ez három éven belül nem sikerülne, úgy a községek a korábban állami tulajdonú iskolák és óvodák fenntartására kötelezhetők.98 Ez azután be is következett: az 1926. évi VII. törvénycikk 12. §-a az állami elemi iskolák dologi szükségleteinek fedezését a községekre hárította át.99 (A tanszemélyzetet a továbbiakban is az állam fizette.) Ebből persze bonyodalmak is származtak, mert a községek egy része nem akarta vállalni az állami iskolák fenntartásával járó terheket. A nagyobb és tehetősebb községektől a minisztérium még külön hozzájárulás megfizetését is elvárta. A budapestvidéki tanfelügyelőség területén 1928-ban 86 községben 196 állami elemi iskola működött, melyekben 1344 tanító oktatott, és 49 696 gyermek tanult. A 86 község évente 346 300 pengőt fizetett az állami iskolák fenntartásához. (Az 1926-os törvény megszületése előtt 194 300 pengőt fizettek.) Sok község megpróbálkozott kibújni e terhek alól, akár iskoláik megszüntetése árán is. A tanfelügyelőnek nem kevés idejébe és energiájába került, hogy a községeket törvényi kötelezettségeik teljesítésére rávegye.100 Persze a többi iskolafenntartónak nem csupán a dologi kiadások fedezéséről kellett gondoskodni, hanem a tanszemélyzet fizetésének biztosításáról is. Elvétve, de megesett, hogy iskolafenntartók lemondtak tanintézetükről. 1936 augusztusában a dunaegyházi evangélikus egyházközség lemondott iskolájáról, és a „község lakóinak szegénységére tekintettel” kérte a minisztériumot, hogy tanintézményüket az állam vegye tulajdonába. A minisztérium erre hajlandó is volt, amennyiben a község megfelelő állapotú épületről, a tantermek bebútorozásáról, megfelelő tanítói lakásról gondoskodik, és a dologi kiadások fedezését is teljes egészében magára vállalja. Ha a település minderre nem lett volna hajlandó, akkor községi iskolát kellett volna felállítani, ami még több kiadást jelentett vol98 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 253. doboz. 75/1925. sz. A kiskunhalasi tanfel.

jelentése.

99 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 294. doboz. 21/1927. sz. A kecskeméti tanfel. jelentése. A minisztérium 5288/1927./VIII.b sz. rendeletével előírta az egyes községek által fizetendő hozzájárulások összegét. Ezek körülbelül 600-800 pengő közötti összegek voltak. Ámde ennél majd mindegyik település kevesebbet fizetett be. 310. doboz. A kecskeméti tanfel. jelentése.

100 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 310. doboz. 22/1928. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. Az első állami elemi iskolákat 1879-ben szervezték Pest megyében, mégpedig Kispesten, Pesterzsébeten és Pestszentlőrincen. 1880 és 90 között 20 helyen, 1890-1900 között 4,1900-1910 között 37, 1910 után pedig 22 településen jött létre állami elemi népiskola. Kispest például 1879-ben egyetlen fillérrel sem járult hozzá az iskola létrejöttéhez, a dologi kiadásokat is teljes egészében az állam fedezte. 1928-ban viszont a település 38 000 pengőt fizetett az iskola fenntartására. A később létrejött tanintézmények működtetésére az állam egyre több és több pénzt követelt a községektől. Solt például 1914-ben kapott állami iskolát, s az elhelyezésről és a dologi szükségletekről is a községnek kellett gondoskodnia. Egyszóval, bizonyos községek semmit sem fizettek, míg más, esetleg szegényebb települések nagy összegekkel támogatták állami iskolájukat. Megjegyzendő mindamellett, hogy a nem állami iskolák fenntartói 1928-ban 946 tanítójuk után csak nyugdíjjárulékként évente 190 703 pengőt fizettek, fedezték tanintézetük összes dologi szükségleteit, és bérezték tanítóikat is (a minisztérium által időről-időre megállapított fizetés-kiegészítő államsegélyek arányában).

257