Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Zábori László a vasár- és ünnepnapi istentiszteletek látogatását is.28 De az igazi újdonság az volt, hogy a be nem iratkozó, illetve igazolatlanul mulasztó gyermekek szülei ellen kihágá- si eljárás indulhatott. Korábban az igazolatlan mulasztás, illetve a beíratás megtagadása szabálysértésnek számított. Törvény eddig is volt, s a megyei hatóságok a múltban is komoly erőfeszítéseket tettek a gyermekek iskolába kényszerítésére. Mégis országosan és Pest megyében is 20% körül volt az iskolába be nem iratkozott tankötelesek aránya a 20-as évek elején.29 Ugyanakkor a megye déli, többnyire tanyasi vidékei és a fővároshoz közeli fejlettebb települések beiskolázási arányai között jelentős eltérések voltak. Az 1923/24-es tanévben a Dunavecsei járásban a tankötelesek 67%-a, Kiskunhalas városában 66%-a, Kalocsán 73%-a iratkozott be elemi iskolába. (Ugyanakkor érdekes módon a Kalocsai járásban 94%, a kiskőrösiben 92%, a kunszentmiklósi- ban 88% volt ez az arány.)30 Amikor ezeket a számokat mérlegeljük, gondolnunk kell arra, hogy a 12—15 éves ismétlő tanköteleseknek jó, ha a fele bejárt az iskolákba.31 Ok ugyanis jórészt már a földeken dolgoztak, legalábbis a mezőgazdasági vidékeken. Ha tehát csupán a 6—12 éves mindennapi tankötelesek iskoláztatási arányait néznénk, jóval kedvezőbb adatokat kapnánk. Másrészt viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy az iskolába beiratkozott gyermekek közül is sokan mulasztottak igazolatlanul. Ennek a problémának a megoldását a tanügyi hatóságok korábban leginkább a mulasztó gyermekek szüleinek szigorú megbüntetésében látták — amire a törvény természetesen lehetőséget adott. 1923 áprilisában a kiskunhalasi tanfelügyelő arra kérte a közigazgatási bizottságot, hogy igyekezzék a bírságolásra hivatott közegeket gyorsabb és hatékonyabb eljárásra ösztönözni.32 Nagyon régi vágy ez: a dualizmus korában se szeri, se száma azoknak a közigazgatási bizottsági határozatoknak, amelyek a bírságpénzek gyors és kíméletlen behajtására ösztönzik a helyi hatóságokat. Csakhogy a legszegényebb szülők, még ha akarták volna, akkor sem lettek volna képesek ezeket az összegeket befizetni. Márpedig épp a legszegényebb családok gyermekei nem mentek iskolába, vagy azért, mert nem volt megfelelő ruhájuk, vagy pedig mivel otthon dolgozni kényszerültek. 28 KISS 1998,67. 29 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 204. doboz. 23/XI./1923. sz. A Pest megyei tanfel. jelentése. Az 1923/24. tanévben 47 887 tanköteles iratkozott be az elemi iskolákba (ebből 25 289 állami, 22 598 nem állami iskolákba), míg 12 133 gyermek beiskolázatlan maradt. Az 1920/21-es tanévben egész Magyarországon 960 851 gyermek iratkozott be a népiskolákba, ám 252 000 tanköteles, az összes tanköteleseknek 22,7%-a nem iratkozott be. Érdemes viszont megemlíteni, hogy az 1921/XXX. törvénycikk elfogadása után rohamosan csökkent az iskolából kimaradó gyermekek száma: 1922/23-ban 129 000-en, 1923/24-ben pedig már csak 93 647-en maradtak távol a tanítástól. Lásd erre nézve KISS 1998, 66. 30 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 204. doboz. 268/1923. sz. A kiskunhalasi tanfel. jelentése. A tanfelügyelő szerint a jelentős eltérések oka az, hogy bizonyos helyeken nem áll rendelkezésre elegendő számú iskola. 31 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 204. doboz. 268/1923. sz. A kiskunhalasi tanfel. jelentése. 32 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 268/1923. sz. A kiskunhalasi tanfel. jelentése. 244
