Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között szerre sok gyereket az illemhelyre. A szülők között itt is akadt, aki gyermekét elcipelte a kocsmába, s ugyan a tanítók és az elöljárók igyekeztek ezt megakadályozni, de nem sok eredménnyel jártak. A tassi községi iskola igazgatója szerint az erkölcstelenség „járványszerü méretekben érzékelhető”. A baj gyökerét ő is a szülők megingott erkölcsi értékrendjében vélte feltalálni. „Újabban a családi élet tisztasága, a házassági hűség is mintha megingott volna” — írta. Igen sok helyről panaszolták a vallástalan- ság terjedését, sőt sokan éppen ebben látták „az erkölcsi fertő” legfőbb okát. Másutt viszont az elöljárók nem látták ilyen tragikusnak a helyzetet. Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Cegléd polgármesterei, a Dunavecsei járás főszolgabírája egyáltalán nem látott okot az aggodalomra a tanulóifjúság erkölcsei miatt.146 Mit lehetett tenni? A valláserkölcsi nevelés fontosságát mindenki hangsúlyozta. A gyermekek rendszeresen kellett járniuk templomba (nem csak az egyházi iskolák növendékeinek), amit a legtöbb iskola szigorúan ellenőrzött is. Az erkölcstelen, pornográf kiadványokat a diákoktól elkobozták, ugyanakkor igyekeztek értékes, nemes eszményeket fölmutató olvasnivalót a kezükbe adni. Sok helyen próbálkoztak ifjúsági egyesületek szervezésével. A tanfelügyelő 1906-ban ez ügyben felhívást is intézett az iskolai hatóságokhoz, hangsúlyozva, hogy „különösen itt, e vármegyében, ahol a székesfőváros közelsége miatt a legkülönbözőbb befolyások alá kerül a gyönge gyermeki lélek, nagy szükség van az ilyen egyesületekre”.147 A felhívásnak lett is némi foganatja, mert, míg 1906-ban 3, addig 1909-ben már 37 tanintézményben működött ifjúsági egyesület.148 Voltak aztán olyanok is, akik szigorúbb hatósági intézkedésekkel kívánták az erkölcsi hanyatlást megállítani. A Kalocsai járás főszolgabírájának véleménye szerint a hatóságok ugyan mindent megtettek a gyermekek kocsmába járását eltiltó vármegyei szabályrendelet betartatása érdekében, de sajnos némelyik szülő felelőtlensége nem ismert határt. Ezért a főszolgabíró azt javasolta, szigorúbban büntessék azt a szülőt is, aki a gondjaira bízott gyereket az esti órákban csatangolni hagyja, netán mulatóhelyre, kocsmába viszi. S a kocsmárosoknak is megtiltandó lenne a kiskorú gyermekek kiszolgálása. A Gödöllői járás főszolgabírája felvetette, hogy minden táncmulatsághoz rendeljenek ki egy rendőrt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az elöljáróság egy tagját, aki a kisebb gyerekeket hazazavamá. A budakeszi állami iskola igazgatója, valamint az Abonyi járás főszolgabírája szerint minden kocsmát vasárnap és ünnepnapokon be kellene zárni, az éjjeli táncmulatságokat pedig egyszerűen meg kellene szüntetni. „Csak így lenne megfékezhető a fiatalság már tűrhetetlen duhajkodása” — véli a főszolgabíró. A vármegyei szabályrendelet szigorítását az iskolai és helyi hatóságok részéről kevesen látták indokoltnak, mivel, mint érveltek, törvények alkotásával 146 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 2148/1911. sz. alatt olvashatók a tárgyhoz kapcsolódó jelentések. 147 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 204/1907. sz. A tanfel. jelentése 1906. november hónapról. A tanfelügyelő itt azt írta, hogy eddig három ifjúsági egyesület alakult a megyében. Ezt követően a közig. biz. tanév eleji utasításaiban évente felhívott ifjúsági egyesületek alakítására. 148 BOROVSZKY II. 232. Ezek közül tíz a kecskeméti kirendeltség területén volt fellelhető. 235
