Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Zábori László gasztó képet festett a közigazgatási bizottság előtt a tanulóifjúság erkölcsi állapotáról. „A felnőtt ifjúság az utcákon összeverődve késő éjjeleken át csatangol — mondta —, s a közéjük keveredő iskolás gyermekek hallgatják a szeméremsértő beszédeket”. Állítása szerint „vannak szülők, akik gyermekeiket kocsmába viszik, s az alkohol élvezetéhez szoktatják”, s gyakorta megesik, hogy „táncmulatságokat rendeznek, s azokon a zsenge korú iskolás gyermekek is részt vesznek”. A közigazgatási bizottság a tan- felügyelői jelentés nyomán felszólította a járási főszolgabírókat és a városi polgár- mestereket a gyermekeknek a nyilvános mulatóhelyekről való eltávolítása tárgyában 1894-ben hozott megyei szabályrendelet maradéktalan betartatására. A bizottság határozatában jelzi egyúttal, hogy ennek a szabályrendeletnek a szigorítására készül, és kéri a járási és városi hatóságoknak az ügyköz kapcsolódó észrevételeit, javaslatait.145 A beérkezett jelentések meglehetősen ellentmondásos képet festettek az ifjúság erkölcsi állapotairól. Ceglédbercel állami elemi iskolájának igazgatója például súlyos bajokat látott. Mint írta, a „serdültebb gyerekek esténként csoportokba verődnek, utcán csatangolnak, ahol a sötétben sok erkölcstelen dolog szem- és fúltanúi.” Ez ellen sok mindent próbáltak már tenni, de hiába. A szülőkre sem lehet hatni, mert „maguk is e szokáson nőttek föl, és nem tartják rossznak”. A szalkszentmártoni állami elemi iskola igazgatójának meglátása szerint „a szülők úgyszólván kényszerítik gyerekeiket a szeszes italok fogyasztására”. A gyerekek a szüleiktől hallják a káromkodásokat, ocsmány kifejezéseket is. A szülők, miután a munkából hazatértek, fáradtak, sokszor örülnek, ha a gyerek nincs otthon, s így nem is bánják, ha csavarog valahol. „Hadd legénykedjék” — szokták ilyenkor a szülők mondogatni. Ami pedig a leányokat illeti, a budapesti bejárás bizony veszedelmes az erkölcsükre, bár legalábbis Szalkszentmár- tonban „kevés a megtévedt lány”, s az „ilyeneket is megveti a falu”. Budakalászon a gyakori éjjeli táncmulatságok okoztak gondokat. Ezeken esetenként 10—15 iskoláskorú gyerek is részt vett. Vecsésről azt jelentette az ottani községi iskola igazgatója, hogy a falu népessége régtől fogva erkölcstelenségben él, a legtöbben korhelyek és iszákosak. Ehhez járul még a főváros közelsége, „az ott szerzett szocializmus helytelen felfogása”. Szigetújfalun az ismétlő tankötelesek szinte mindegyike látogatta a kocsmát. S hiába járőrözött a kocsmák közelében a csendőr, mert „ a mulatóhelyek körül őgyelgő gyereksereg a községi közeg közeledésekor szétoszlik, annak távoztá- val azonban csapatokba verődik és megy a kocsmába” — értesülhetünk az Abonyi járás első emberétől. A Nagykátai járásban a gyermekeiket kocsmába vivő szülőket a hatóságok megbüntették, de eredmény nélkül, „mert a szülők úgy vélekednek, hogy gyermekeik felett a rendelkezés kizárólag őket illeti meg.” A Biai járás főszolgabírája arról tájékoztatta a bizottságot, hogy a kocsmárosok és vendéglősök a saját üzleti érdekeikből kiindulva nem hajtják végre a megyei szabályrendeletet, vagyis nem tagadják meg a kiskorúak kiszolgálását. Az erzsébetfalvi állami iskolából azt írták, hogy a rongyos, szeméremsértő ruházatú gyerekekkel elbeszélgetnek, s nem engednek egy145 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 48. doboz. 7482/1910. sz. A közig. biz. 1910. december 9-i ülése. 234
