Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)

Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között

ták. A tahitótfalusi katolikus iskolában azt a megoldást választották, hogy a IV—VI. évfolyamos gyermekek számára év közben 1—2, esetenként 8—10 napos szabadságot adtak. A törtei—ludasi tanyasi egytanítós iskola tanítója bevonult katonának, így bármiképp rendelkezett is a minisztérium, a tanítás, miként az előző tanévben is, most is szünetelt. A 7—8 km-re fekvő községből amúgy sem vállalkozott volna senki arra, hogy a tanyasi iskolához naponta kijárjon. A váci egyházmegyei főhatóság, ellentmondva a miniszteri rendeletben foglaltaknak, a felügyelete alatt álló iskolák IV—VI. osztályos tanulóit a háború egész tartama alatt felmentette az iskolalátogatás alól. A gödöllői római katolikus elemi iskolában sem tudták megnyitni az 1915/16-os tanévben a két felső osztályt, mert két tanító hadba vonult. így azután több tanuló a gimnáziumba, illetve a polgári iskolába iratkozott be. A kunszentmiklósi állami elemi iskola vezetői azt kérték a bizottságtól, hogy engedélyezze az I. és II. osztályosok szorgalmi idejének a korlátozását az október 1—április 15. közötti időtartamra. Az engedélyt azonban nem kapták meg, „mivel a 6—7 éves gyerekek a gazdaságban úgysem segíthetnek sokat, viszont nagyon fontos, hogy az írás, olvasás és számolás ismereteit elsajátítsák”. Általánosságban elmondható, hogy a falvakban V—VI. osztályokat jórészt, az ismétlő tanfolyamokat pedig szinte teljes egészében szüneteltették, részben a tanítók hiánya miatt, részben pedig azért, mert a 11—15 éves gyerekek a földeken dolgoztak. A IV. osztályokat megindították, de általában csak novembertől áprilisig folyt ezen az évfolyamon is a tanítás. Az I—III. osztályok benépesültek, bár nem kevés helyen harmadikosok számára is megrövidült a szorgalmi idő. A városi iskolákban jobb volt a helyzet, mert kevesebb gyermek kényszerült munkát végezni. Csakhogy a behívások miatt beállott tanítóhiány következtében több városi tanintézményben is szünetelt az oktatás a felső két osztályban és az ismétlő tanfolyamokon. Az egytanítós pusztai iskolák voltak a legnehezebb helyzetben, mert ha tanítójuk hadba vonult, helyettesítéséről alig-alig tudtak gondoskodni.80 A háború előrehaladtával még csak tovább romlott a helyzet: egyre több, főként tanyasi iskolában kénytelenek voltak beszüntetni a tanítást. 1917-ben a prónayfalvi községi iskolaszék elnöke bejelentette a bizottságnak, hogy nem tudták a tanévet szeptemberben elkezdeni, mert a környező tanyákon „mindenki maga őrizteti jószágát”, s e célra „még a hat éves kisgyermekeket is fölhasználják a szülők”. „Még békeidőben sem kezdhettük az előadást a rendes időben, háború alatt meg a gazdálkodás határozott kárára volna a gyermekeket karhatalommal iskolába hajtani, máskülönben úgy sem jönnének” — olvasható az iskolaszéki elnök levelében.81 Bizony, mint látjuk, a háború súlyosan megzavarta az iskolák működését Pest megyében.

80 PML IV. 415-b PPSK Vtn. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 113. doboz. 2970/1915. sz. alatt olvashatók a beérkezettjelentések. Továbbá lásd még 123. doboz, 222/1915. sz. Kiskunhalas polgármesterének levele a közig. biz.-hoz, 1915. október 8-án.

81 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 134. doboz. 2801/1917. sz. A prónayfalvi községi iskolaszék elnökének levele a közig, biz.-hoz, 1917. augusztus 26. A közigazgatási bizottság csak annyit tudott válaszolni, hogy a tanév rendjére vonatkozó miniszteri rendelet „minden körülmények között végrehajtandó”. Hogy ezután mit tett a község, nem tudható.

221