Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében ! 868—1944 között kerületi főigazgató gyakorolta a felügyeletet. Fennhatósága alá összesen húsz középiskola tartozott, közöttük öt olyan, amely az akkori Pest vármegye területén kívül helyezkedett el: Esztergom, Gyöngyös, Jászapáti, Szolnok és Eger egy-egy gimnáziuma.4 1918-ban a tankerületi főigazgatóságok területét országosan újjászervezték, így a budapestvidéki főigazgatóság fennhatósága alá került még Balassagyarmat, Ipolyság, Losonc, Mezőkövesd, Komárom és Tata egy-egy középiskolája.5 Mivel a törvények kissé homályosan írták körül a tanfelügyelők és a kirendeltségvezetők jogköreit, ezért a súrlódások esetenként elkerülhetetlenek voltak. Egy alkalommal magának a főispánnak kellett beavatkozni, amikor Rhédey János, a kecskeméti tanfelügyelői kirendeltség vezetője egy körrendeletét bocsátott ki, amelyhez előzőleg nem kérte ki a vármegyei tanfelügyelő hozzájárulását. Petri Mór tanfelügyelő szóvá tette ezt a főispánnál, hangsúlyozva, hogy fontosabb elvi ügyekben és az egész vármegye iskolaügyét érintő kérdésekben mindenkor a vármegyei tanfelügyelő az illetékes. A főispán Petri Mór igazát erősítette meg. Az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt fel is merült az egész tanfelügyeleti rendszer reformja. Erre azonban végül is ekkor még nem került sor.6 Akkoriban bizony még egyre több és több gyerek született, s így az iskolák száma is szaporodott, és a tanfelügyelők teendői is megsokszorozódtak. Ráadásul, mint azt Petri Mór tanfelügyelő a közigazgatási bizottság egyik ülésén megállapította, a megyébe betelepült idegen elemek „a magyarság részére még meghódítandók”, s „e tekintetben az iskolára nagy feladat hárul”. A minisztérium megkövetelte a tanfelügyelőktől, hogy évente legalább egyszer látogassák meg tankerületük iskoláit. Ez természetesen képtelen elvárás volt: a vármegyei tanfelügyelőnek ennek értelmében 417 kiszállást kellett volna tennie minden évben. Petri Mór megítélése szerint ehhez neki öt évre volna szüksége. Ráadásul az utazási átalány is oly csekély összeg volt, hogy abból nem is telt volna az összes iskola végiglátogatására. (A rendelkezésre álló összeg évi 133 kiszállásra volt elegendő.) A közigazgatási bizottság a tanfelügyelő előterjesztésére azt javasolta a minisztériumnak, hogy néhány kiváló tanárt alkalmazzanak iskolalátogatónak. 1912 júliusában meg is jelent egy miniszteri rendelet, mely az iskolák belső életének ellenőrzését minden tankerületben az úgynevezett tanfelügyelői iskolalátogatókra bízta. így a megyei tanfelügyelő ezek után már csak „az ő jelentéseik alapján mutatkozó szükséghez képest, s egyébként előforduló helyszíni tárgyalások alkalmából teljesít kiszállást”.7 Hasonló gondok a gimnáziumokat felügyelő budapestvidéki tankerületi főigazgató részéről is felmerültek. Badics Ferenc, aki 1914-től töl4 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki iratok, 1. doboz. 26/1917. s2. 5 PML VI. 501-a Budapestvid. Tanker. Főig. ir., Elnöki iratok, 1. doboz. 27/1917. sz. A tankerületi főigazgató tiltakozott a minisztériumnál a tankerület fennhatóságának kibővítése ellen, mondván, hogy ilyen sok, ráadásul egymástól oly nagy távolságra eső iskolák végiglátogatása, ellenőrzése szinte lehetetlenség. A tiltakozás azonban süket fülekre talált. 6 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 133. doboz. 4125/1917. sz. 7 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 70. doboz. 5525/1912. sz. és IV. 401-b PPSK Vm. főisp. ált. ir., 122. doboz. 88/9112. sz. 205
