Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László kisdedóvó nyílott. A hatóságok körében zavar mutatkozott, így a közigazgatási bizottság 1892 októberében határozatilag tiltotta meg, hogy a tanítók, az iskolaszékek a hiányzások indokául a kisebb gyermekek őrzését elfogadják.115 Az 1894/95-ös tanév megkezdése előtt a tanfelügyelő egy újabb, minden eddiginél szigorúbb „csomagtervet” terjesztett elő az igazolatlan hiányzások számának csökkentése érdekében. Felhívta a főszolgabírák és a polgármesterek figyelmét, hogy a tanévet legkésőbb szeptember 10-én mindenütt meg kell kezdeni. Ha valamelyik gyermek ezen a napon az iskolában nem jelenik meg, s távolmaradását nem igazolják, a szülő még aznap megbüntetendő; ha pedig másnap sem jelenik meg az iskolában a gyermek, akkor ettől kezdve a szülő büntetése naponként 1 forint, a második hét eltelte után azonban már napi 2 forint. Ha pedig a szülő szegénysége miatt fizetni nem tud, gyermeke hatósági erővel az iskolába elővezetendő! —javasolta Tóth József tan- felügyelő. A rendelettervezet ismételten kimondta, hogy azon tíz évesnél idősebb gyermekek, akik nem végezték el a négy első osztályt, kötelesek iskolába járni, és semmi szín alatt nem menthetők fel. Csupán az 5. és a 6. osztályt végző, 10. életévüket betöltött gyermekek számára engedélyezhetett a tanfelügyelő — az iskolaszékek kérelmére — felmentést az iskolalátogatás alól az október 15. előtti időszakban, ha munkájukra otthon vagy a földeken volt szükség. A tanfelügyelő fegyelmi vizsgálatot helyezett kilátásba a tanítók ellen, amennyiben az iskolamulasztások kérdését nem súlyának megfelelően kezelik. Ugyanígy a községi elöljárók is, ha a megbüntetésre kiírt szülőket a tanítóhoz vagy az iskolaszéki elnökhöz utólagos igazolás beszerzése végett küldözgetik, súlyos elmarasztalásra számíthattak. Fölmentést az iskolába járás alól csakis a törvényben meghatározott esetekben lehetett adni; nem volt viszont elfogadható az igazolás, ha a gyerek kisebb testvérére vigyázott, napszámba dolgozott vagy bárki szolgálatába elszegődött. A mulasztók neveit az Iskolamulasztási kimutatásban kellett feltüntetni, amit azután kéthetente tartoztak a tanfelügyelő részére megküldeni. A főszolgabírák és a polgármesterek feladata volt, hogy ellenőrizzék, vajon a tanítók pontosan vezetik-e a mulasztási kimutatásokat. A rendelettervezetet a közigazgatási bizottság elfogadta.116 Ezeknek a roppant szigorú intézkedéseknek a fogadtatása igen vegyes volt. A Du- namelléki Református Egyházkerület közgyűlésén elfogadták ugyan a bizottság rendelkezéseit, ám egyúttal kinyilatkoztatták, hogy egyházi törvényeik értelmében fegyelmi eljárást a református tanítók ellen csakis az illetékes egyházmegyei közgyűlés vagy annak elnöksége van hivatva lefolytatni.117 Kiskunhalas város községi iskolájának iskolaszéke lehetetlennek látta az intézkedés azon pontját, melynek értelmében az elemi iskola első négy osztályát el nem végzett tanköteleseket semmiféleképp sem lehetett felmenteni az iskolába járás alól. Ugyanis a város 112 ezer katasztrális hold ha115 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 8. doboz. 2432/1892. sz., 1892. október 13. 116 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 9. doboz. A közig. biz. 2025/1894. sz. rendelete, 1894. augusztus 9. 117 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 9. doboz. A dunamelléki ref. püspök levele a főispánhoz, 1895. június 29., 1005 sz. 164
