Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között métlőiskolai oktatás.28 Ám a következő évtől megindult az ismétlőiskolák egy részének gazdasági ismétlőiskolává történő átalakítása, így a figyelem ez utóbbiak felé fordult. Mégis, az erőfeszítések azért hoztak némi eredményt, legalábbis ami az ismétlőiskolák számát illeti. 1904-ben ugyanis már 316 ilyen típusú tanintézményt találunk a megyében.29 Csakhogy ezek jó része nemigen népesült be: mint fentebb láttuk, az ismétlőiskolákat a gyermekek eléggé gyéren látogatták. Az egymást követő körrendele- tek nem sokat változtattak a helyzeten. Bizony 12 év fölött a gyerekeket már jócskán dolgoztatták a földeken, vagy épp a ház körüli munkákban vették hasznukat. Munkaerejükre nagy szükség volt. A községi és iskolai hatóságok pedig, látván, hogy az ismétlőtanfolyamokat a tankötelesek nem látogatják, nemigen törődtek az ismétlőiskoláikkal. A kecskeméti királyi tanfelügyelői kirendeltség vezetője pedig arról számolt be, hogy számos községben már eleve elkésve, 8—10, sőt 12—13 éves korban kezdik meg a gyerekek az iskolába járást. így pedig már az 5., 6. osztályokba sem jutnak el, az ismétlőiskolákba pedig végképp nem.30 A megyei tanügyi hatóságok figyelmét egyébként nem kerülte el a felsőbb népiskolai osztályok elnéptelenedése sem: a köz- igazgatási bizottság már 1877-ben, legelső intézkedéseinek egyikeként felszólította a megye községeit, mindenütt gondoskodjanak az 5. és 6. osztályok felállításáról.31 Ám a kérdés nem oldódott meg, mert a tanfelügyelő látogatásai során igen sok helyen talált csupán négy évfolyammal működő iskolát. Úgyhogy a közigazgatási bizottság majd’ minden évben megismételte felszólítását a felsőbb népiskolai osztályok szervezése ügyében. Ám igen csekély eredmény mutatkozott.32 Az élet valós viszonyai, főként persze falun, ekkor még nem tették lehetővé a hatosztályos, tömeges iskoláztatás megvalósítását. Az 1872. évi 8. törvénycikk intézkedett először arról, hogy az iparosmesterek „legényeiket” tanonciskolába tartoznak küldeni. Ezeket az iskolákat a törvény „társadalmi úton” rendelte megszervezni, vagyis a községek, illetve magánszemélyek anyagi erejére támaszkodva. A tanonciskolákban hétköznapokon folyt a tanítás, bár sok helyen fennmaradt a hagyományos vasárnapi oktatás is. Az 1877-ben megjelent első tanonciskolái szabályzat heti tizenegy óra tanulmányi időt írt elő mind a három évfolyamon. Az 1882 augusztusában kiadott újabb szabályzat a heti óraszámot hét órára csökkentette. Egy 1884-es miniszteri rendelet kimondta, hogy azok a városok és községek, amelyekben legalább 50 tanonc van, kötelesek tanonciskolát felállítani. Az évi szorgalmi időt tíz hónapban határozták meg.33 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 28 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 16. doboz. A 72 648/1898. sz. miniszteri rendelet. 29 BOROVSZKY II. 205. 30 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 18. doboz. A kecskeméti tanfelügyelői ki- rendeltség vezetőjének 1900. április 20-i levele a közig, biz.-hoz, 564/1900. sz. 31 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 1. doboz. 1445/1877. sz. végzés az 1877. október 13-i ülésen. 32 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. népoktatási ügyek, 24. doboz. 3750/1902. sz. körrendelet a bizottság 1902. december 11 -i ülésén. 33 MÉSZÁROS 1995,33. 143
