Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Völgyesi Orsolya künk nem maradt, mint roskadt reménnyel ugyan, de kiküldetésünknek mégis annyiban, mennyire rajtunk áll, eleget tenni.”31 A vármegyének benyújtott hivatalos jelentés szerint a küldöttség 1845. december 15-én érkezett meg Bécsbe. Ekkor Szentkirályi Móric alispán felkereste a kancellárt, hogy az uralkodónál kihallgatást kérjen a deputáció számára, ott azonban azt a választ kapta, hogy az uralkodó megtiltotta, hogy akár ő, akár kormánya a küldöttséget fogadja. Ezután az egész küldöttség megjelent a kancellárnál, a deputációnak azonban Zsedényi Ede udvari tanácsos megismételte az uralkodó parancsát. A küldöttség ekkor elhatározta, azok elé járul, akik nem tekinthetők a kormány orgánumainak, vagyis az uralkodóház tagjaihoz fordulnak — a felirat szellemében pedig egy emlékiratot szerkesztettek számukra.32 Először Ferenc Károly főhercegnél kértek kihallgatást. Két tagból álló választmányt küldtek a főherceghez, ahol is annak főudvarmestere fogadta őket. Néhány nap múlva a küldöttség elnökével közölte a főudvarmester, hogy a főherceg a deputációt nem fogadhatja. Az elnök a megszerkesztett emlékiratot otthagyta a főudvannestemél. Hasonlóképpen jártak Lajos és Károly főhercegeknél is.33 Tudjuk azonban, hogy miután a küldöttséget sem az uralkodó, sem a kancellár nem fogadta, a tagok többsége hazautazott. Gróf Teleki László testvéréhez írt levelében úgy vélte, a küldöttség kudarca az alkancellámak, Apponyinak, illetve az ő „pártjának” köszönhető: „Zsedényi által föl is szólittatánk nyilatkoztatnánk ki akarunk e az alkancellárok- nak udvarolni vagy sem? — Hiszem hogy szerette volna hogy Apponyi iránt különös bizalmat nyilvánítsunk — mi azonban ezt nem tettük mert a cancellária egyetlen egy orgánumának a’ kanczellárt ösmerjük. — Én jónak láttam a Kanczellárral közölni: az Apponyi ármányait s különösen a felszóllitást mellyre gorombaság nélkül alig is lehet nemmel felelni.”34 Pulszky Ferenc visszaemlékezése szerint Batthyány Lajos, Kossuth és Szentkirályi döntöttek úgy, hogy egy emlékiratot juttatnak el a főhercegekhez. Az eredetileg német nyelvű memorandum megszerkesztésében Kossuth, Szentkirályi és a Bécsben tartózkodó Pulszky Ferenc vettek részt; Batthyánynak pedig az volt a feladata, hogy hamis információkat adjon az ott maradottak valódi szándékáról, s ezzel megtévessze a kormányt. Pulszky visszaemlékezése szerint Batthyány a következőket mondta a nála tudakozódó Zsedényi Ede referendáriusnak: „hogy miután a Felség hozzáférhetetlen, csakugyan az angol és németalföldi követeknél adandjuk be tiltakozásunkat mint azon hatalmasságok képviselőinél, melyek a szatmári békekötésnél a közvetítést magokra vállalták. Zsedényi erre komolyan megintette Batthyányi, ne te31 MÓL József nádor titk. Praes. 1845:CCCXL. 32 A német nyelvű emlékiratot 1. MISKOLCZY 1928, 454-457. 33 A vármegye számára készített jelentést Szentkirályi Móric elnök, gróf Teleki Sámuel, gróf Batthyány Kázmér, gróf Teleki László, gróf Ráday Gedeon, llkey Sándor, Kendelényi Károly, Kossuth Lajos, Sántha István, Be- niczky Ödön, Hajnik Pál, Eckstein Rudolf, Szilassy István, Urbanovszky Jusztin, Egressy Sámuel, Földváry Mihály, Jankovich György és Balla Endre írta alá. A bizottságot az 1845:7639. sz. alatt küldték ki, beszámolója az 1846:479. sz. alatt található; felolvasták az 1846. január 9-i közgyűlésen, maga a jelentés egyébként 1845. december 29-én készült. Az irat megtalálható: PML PPS Vm. Kgy. ir. 1846-1-725/730. 34 Teleki László levele Teleki Józsefhez (Pest, 1846 [?] január 2.). In: HORVÁTH 1964, 127. 111
