Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Völgyesi Orsolya A beszédnek különösen érdekes és Kossuth koncepciójáról árulkodó része az, ahogyan az új rendszer keletkezésének és kifejlődésének fázisait mutatja be. A helyzet áttekintéséhez az 1840-es országgyűlés befejezésétől indult el. Úgy vélte, a magyar alkotmányos ellenzék bízott abban, hogy a jogvédelmi küzdelmek időszakát követően a kormány támogatását is élvezve a haladás legfontosabb kérdéseire koncentrálhat. Kossuth ezen a ponton azonban saját politikai szerepét is meghatározta: lap- szerkesztői tevékenységét úgy említette meg, mint a reformok előkészítésének és népszerűvé tételének legfontosabb, sőt kizárólagos eszközét. Mivel azt állította, hogy a lapban megjelenő ellenzéki politikai nézetek voltak a leghatékonyabbak a közvélemény befolyásolásában, szinte törvényszerűen jutott el ahhoz a következtetéshez, hogy az újság (és személyesen Kossuth) hatása nemcsak a megyei követutasításokban és követválasztásokban érvényesült, hanem még az országgyűlést megnyitó királyi prepozíciókat is meghatározta — szerinte ugyanis a kormány csatlakozott ahhoz a párthoz, amely a „tusában" a legerősebbnek mutatkozott. Kossuth itt homályban hagyta, hogy az ellenzék az országgyűlést megelőző politikai vitákban hatékonyan képviselt nézeteivel valóban meg tudta-e nyerni a politizáló közvélemény többségét. Mivel ez a fogalmi tisztázatlanság a beszéd egészére jellemző, nem meglepő a beszéd egy másik pontja, ahol a következőket mondta: „...ha az ellenzék a nemzet többségét teszi lehet ideig óráig zsarnokoskodni, de alkotmányszerüleg kormányozni nem.” Kossuth szerint az új szisztéma felé vezető első lépés az volt, hogy ezt az ellenzéki „pártot” megfosztották saját lapjától, s jelenleg is nélkülözni kénytelen az önálló orgánumot. A második fázisban a „camarilla” magának önálló orgánumot teremtett — itt Kossuth nyilván a Budapesti Híradóra gondolt. Ezután pedig a főrendi táblán jelentkezett egy „hatalmas párt”, amelynek az volt a célja, hogy az országgyűlést eredménytelenné tegye. Kossuth úgy összegezte mindezt, hogy a kormány elfogadta a liberális ellenzék programját, de nem támaszkodott rá a megvalósításkor. Úgy látta, ez nem a kormány saját hibája volt, hanem azé a hatalmi csoporté, amely a kormány megbuktatására tör. Kossuth helyzetértékelésében arra már nem tért ki, hogy maga az ellenzék mennyire volt egységes a reformok kérdésében, s arról sem tett említést, hogy az ellenzék programjának megvalósítása mekkora tömegtámogatást élvezett a megyékben az országgyűlés időszakában. Az oppozíció megosztottsága, a tömegbázis ingatagsága — gondoljunk csak a háziadó kérdésére — azonban már 1843-tól érzékelhető volt a politizáló elit, így Kossuth számára is. Az adott pillanatban viszont Apponyi erőteljes fellépése és a kormányzat alkotmánysértő rendeletéi alkalmasnak mutatkozhattak arra, hogy az ellenzék a sérelmi politizálás retorikáját felélesztve ebben a kérdésben ismét egységesen és hatékonyan léphessen fel a megyei közgyűléseken. Kossuth beszéde különösen jól mutatja ezt a taktikát. A tanácskozás végén Besze János9 egyébként azt javasolta, hogy ebben a tárgyban küldjenek körlevelet valamennyi törvényhatósághoz, és ehhez mellékeljék Kossuth 9 Besze János (1811-1892) ügyvéd, a Törvényhatósági Tudósítások, majd a Pesti Hírlap esztergomi levelezője. Későbbi pályafutásáról 1. CSOMBOR 2003. 105
