Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Völgyesi Orsolya aggodalmát fejezte ki a kormány által életbe léptetett új szabályok miatt, amelyeket ő az abszolutizmus irányába mutató törekvéseknek tartott. A Pest megyei ellenzék másik meghatározó alakja, gróf Ráday Gedeon erős kifejezésekkel illette a felsőtáblának az előző országgyűlésen tanúsított viselkedését, s mint a későbbiekben látni fogjuk, a felsőtábla bírálata fontos szerepet kapott Kossuth felszólalásában is. A közgyűlésről beszámoló titkos jelentés szerint a leghevesebben gróf Teleki László támadta a kormányt, annak tagjait — többek között — sarlatánoknak nevezte, akik a nemzetiség ügyét a múlt országgyűlésen megkísérelték hátráltatni, s akik úgy viselkednek, mintha az illír párt vezetői lennének, most pedig arra törekednek, hogy a szóban forgó intézkedéssel a törvényhatóságokra egy új igazgatási rendet erőszakoljanak rá. Egy ilyen kormány nem tarthatja magát, meg kell dönteni! — jelentette ki beszéde végén Teleki, aki a felszólalásával a hallgatóságban nagy lelkesedést váltott ki, kijelentéseit többször megtapsolták, és hangos éljenekkel szakították félbe, amikor pedig mondandóját befejezte, gróf Batthyány Lajos dicséretének és teljes elismerésének jeleként jobbját nyújtotta neki. A titkos jelentés szerint végezetül Kossuth szólalt fel, aki hosszú beszédében minden lehetőt elkövetett, hogy az előző kormányt dicsérje, az újat pedig gyanúsítsa. A beszédről készített összefoglaló a következő mozzanatokat emelte ki a gondolatmenetből: 1840-ben a nemzet barátsággal kezet nyújtott a kiengesztelődéshez, és az ellenzék a népbe a kormány iránti bizalmat csepegtette. A magyarországi ellenzéki párt orgánuma, a Pesti Hírlap akkoriban az ő, azaz Kossuth kezeiben volt, és sikerült elérnie, hogy az országban nézeteinek többséget szerezzen, az akkoriban lojális kormány pedig átvegye ezeket a nézeteket. A nemzet tehát a legnagyobb sikerre számíthatott. Egy, az előző országgyűlésen a felsőtáblán keletkezett frakció azonban az alsótábla minden fáradozását megakadályozta, és a lojális Mailáth-kormányt meggyengítette. Kossuth a jelentés szerint a kormányt szerencselovagokból, sarlatánokból és felkapaszkodottakból álló kamarillának nevezte, amely csak a magyar nemzet felvirágzását igyekszik megakadályozni, és most legutolsó intézkedésével a törvényhatóságok autonómiájához nyúl, s a törvényhatóságokat a főispánokon és adminisztrátorokon keresztül teljesen demoralizálni akarja. Az új főispánokat és adminisztrátorokat kerületi főnököknek nevezte. Keserűen szólt arról is, hogy jelenleg csak a magyar ellenzék nem rendelkezik megfelelő sajtóorgánummal. Végül arra mutatott rá, ahogy ez a kormány a magas arisztokráciához tartozó, törvényes főispánokat mint régi, elhasznált kesztyűket hajította el.7 Kossuth beszédének ismertetésekor azonban nem szükséges kizárólag a titkos jelentésre támaszkodni, hiszen ebben az esetben rendelkezésünkre áll a felszólalás fogalmazványa is.8 Kossuth gondolatmenetének kiindulópontja az, hogy az 1843—44-es országgyűlésen ismertetett királyi előadások egy rövid időre ki a municipiumot fel adja, mielőtt a felelősséget kivívta, az feláldozta a szabadságot, hogy helyette rendezett elnyomást hozzon be.” (PH 1845. március 16. 439. sz.) 7 MÓL Inform. Prot., 1845. március 18. XI. ülés. 8 MÓL Kossuth-gyüjt. 25. A Kossuth saját kezű fogalmazványából származó idézeteket betűhíven közlöm. 103
