Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

ködnie kell és amelyek egymás elől is elvonják majd a koncentrálható anyagi erőforrásokat: az állandó, saját színházépület(ek) emelése, emellett a már működő vándortársulatok mindennapi alkotótevékenységének támogatása, azaz a „fundus” és az „institutum” kérdésköre.

1.5.2. A „Nemzeti Theatrale Institutum”

Az 1796 áprilisában feloszlott (és a Szent György-napi szerződéskötések alkalmából már figyelembe sem vett) magyar színtársulat vagyonának nagy része együtt maradt — szemben felgyülemlett adósságaikkal és hátralékaikkal. A díszletekre ugyan Eugen Busch rátette a kezét, és ellenértékűknek egyelőre egy részét sem sikerült behajtani tőle a Pest és Buda városával 1811-ig folytatott levélváltások során,368 ám a jelmeztár meg a színházi könyv- és kottatár árverésre várt, hogy a befolyt összegből legalább törleszteni lehessen. Némi késedelmet okozott a hír, hogy Szatmár megye (említett szándéka szerint) igényt tartana a felszerelésre, ezért az 1797. József-napi vásár, március helyett az augusztusi vásár idején, augusztus 28-án és a következő napokon került sor a kótyavetyére, amelynek eredményéről Szentkirályi szeptemberben számolt be a közgyűlésnek: 466 forint 40 krajcár folyt be, viszont ,,a’ Bibliothecának illendő árát senki se Ígérvén, azt maga épségében megtartotta légyen”; egy későbbi megfelelő feltételekkel történő értékesítés céljával.369 Az ügyintézésnek ebben a fázisában (ha Pest vármegye tevékenységét egybevetjük egy várossal szerződő német vándortársulati igazgató helyzetével) a vármegye mindkét oldal szerepét magára vállalta: pártolása fejében megörökölte a csődbe ment társulat vagyonát, de újabb kötelezettséget is vett magára, amikor „fundus”-t képezett egy szüneteltetett „institutum” javára. E feladatok személyekben is szétváltak: a felszámolási ügyekkel Szentkirályi foglalkozott, a színtársulat nevében pedig Rehák József ügyvéd, 1794 és 1796 közötti egykori kasszatisztjük nyilatkozott (aki korántsem mellesleg feleségül vette Moór Annát, az együttes vezető színésznőjét).

1798-ban, Eugen Busch csődje alkalmából Rehák (1798. október 11-i felterjesztésében) kérte a vármegyét, hogy 500 forintig érvényesítse követelését a csődtömegből.370 1799-es beadványát viszont az motiválta, hogy kiélesedett a vita a Helytartótanács és Pest város között a pesti német színház 1787 óta húzódó építése tárgyában. A magisztrátus városi színházat akart, kincstári kölcsön igénybevételével, míg a kormányhivatalok magánvállalkozót láttak volna szívesen, aki egy emberöltőn, 32 éven át élvezhette volna a haszonbérletet.371 Ez a magyar színészet tartós kirekesztésének veszélyét idézte fel. Rehák — jelenlegi ismereteink szerint — ekkor írt először a „Magyar Theatrale Institutum” nevében, amely tehát nem alapítvány, egylet vagy egyéb forma, hanem a szünetelőnek, de meg nem szűntnek tekintett magyar társulat pest-budai képviselete. Pest vármegye osztotta aggodalmait, mert 1799. március 5-i

368 A városok és a vármegye levelezésének részletes feldolgozása a jövő színháztörténeti feladata. Eddigi összefoglalása: BAYER 1887, I. 337.

369 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 1582/1797.

370 Vö. BAYER 1887,1. 337.

371 Az építési vitákra 1. KÁDÁR 1923, 5-6. és 104.

98