Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

e csattanóval zárta le végleg a Mednyánszky Berta-kapcsolatot a nyilvánosság számára is), mint inkább a Cinkotáról írottak szellemi hátországa. Az említett nagyszülő Petőfi anyai nagyapja, Hruz János (1762-1827), aki — Pest, Ecser, Aszód után — 1819- ben telepedett le itt, s akár láthatta volna is négyéves koráig unokáját. Hruz János második házasságából született leánya, Zsuzsanna (1834-től Javomyik Sámuelné) ekkor is Cinkotán lakott, és a hagyomány szerint őhozzá írta Petőfi — 1845 szeptemberében és Cinkotán — Felhő és csillag c. nyolcsoros versét.164 A cinkotai megjegyzés mindazonáltal nem puszta poénkeresés, hanem nagyon is lényegi, Petőfi világlátását jellemző kérdéseket takar. Petőfi nem Mátyás király cinkotai látogatására emlékszik, jóllehet nemzeti uralkodóról van szó. Ám a költő már ugyanebben az évben, 1847. február 25-i levelében megírta a népi eposz témáját kereső Arany Jánosnak a maga véleményét: „Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt s egyik kutya, másik eb.”165 A jó példával maga járt elöl: 1845-ös Visegrád táján c. versének első folyóiratközlésében még olvasható volt a strófa „a nagy Mátyás hősi szelleméről”, a Versek 1844-1845 kötetéből ez a versszak, az 1847. március 15-én megjelent Összes költeményekből pedig már az egész vers hiányzott.166 167 A látszólag könnyedén odavetett mondatban tehát — mintegy háromszázötven évet átfogva ■— egymás mellé kerül a nevesincs kántor és a (családon kívül) nevesincs Hruz nagyapa. Ezzel Petőfi visszaigazolja azoknak a Költőn, 1846. szeptember 7. és 10. között írott verssoroknak valóságtartalmát és hitelét, amellyel ott szerzett és egyetlen arisztokrata barátját köszöntötte:

Te elfáradsz, mig őseidnek Végigtekintesz névsorán,

Én jóformán azt sem tudom, hogy Ki is volt a nagyapám.

(GrófTeleky Sándorhoz)'61

A „jóformán” pedig világosan jelzi a figyelmes olvasónak, hogy némi költői túlzásról is szó van, az ellenpontozás kedvéért.

Az országot és a megyét járó Petőfi hangnemváltozásainak és ezek szellemi hátországának pontos értése azért fontos, mert éppen Pest megyét érinti az a két megjegyzése (az egyik versben, a másik prózában), amelyeket tulajdonképpen mindmáig komolykodva, az irodalom és a tudomány fennköltségét szinte klasszicista módon eltúlozva félreértelmeztek elemzői. Az egyik egy „elveszett” költemény, amelyet Petőfi 1845. június 24-én írt, amikor lekésve az előző esti gőzhajót, a fogadós kocsiján tért vissza Vácról Pestre: „Hánykódásomban egy verset vágtam: Tdvezlet Pesthez’... A ki tudni akarja: miilyen érzelmekkel léptem Pestbe? olvassa ezt a verset.”168 A költemény a Pest c. Petőfi-verssel azonos. A 2-3. sornak („S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, / És ahol csak kell, hát pártját fogom.”) ugyanis csak akkor van értelme, ha a

164 JAKUS 1989, 135.

165 VPVII. 48.

166 PKrk 3., 165. (főszöveg), 518. (jegyzet).

167 VP1I. 119.

168 VP V. 60.

200