Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

városon kívüli szócsatákra, jelen esetben a felvidéki út különböző társaságaiban folyt vitákra utalhat vissza. A 4. sor pedig összegezi Petőfi érzelmeit egyetlen, komoly kijelentő mondatban: „Volt itt nekem sok kellemes napom.” E vallomás súlyát csak akkor értékelhetjük helyesen, ha meggondoljuk: az 1844 februárjában éhezve-fázva Pestre gyalogoló Petőfi itt lett egy bő esztendő alatt beérkezett, népszerű költő. A városhoz közeledés ritmusa a versben a részletek egyre gazdagodó sorozatában jelenik meg, a sorsa fölötti bizonytalanságot (nincs lakása, megélhetéséhez csak tollára számíthat) pedig éppen az ironizáló, a véletlen és a sors kihívásait szokottan túlélő poétái hangnem hivatott elfeledni.169

Hasonló a helyzet a IX. úti levéllel, amely arról tudósít, hogy második (1847. július 1-jével induló) felvidéki útjának első szakaszán, a Pest és Vác közötti vasúton nemcsak az éppen olvasgatott Goethe szoborszerű nagysága ellenszenves számára, hanem Vác városa is, ahová Pálffy Albert, a Tízek Társaságának tagja, előző évi dömsödi tartózkodásának eszmetársa udvarolni járt ki: „Szegény Berti! mindig Párizsról ábrándozott, s utóbb is majd Vácon telepedik meg. Millyet nevetek, ha majd így kell címeznem a levelet hozzá: Pálffy Albert barátomnak, hites ügyvédnek, jeles Írónak, Vác városa érdemes polgárának, tisztes családapának.”170 Az irodalomtörténet, jelesül Vác historikusa, Tragor Ignác magyarázni és mentegetve kisebbíteni próbálta a szeretett városa iránti költői ellenszenvet.171 Mezősi Károly jól vette ugyan észre, hogy „Petőfi tulajdonképpen ékelődött”, ám ezután ő is rákanyarodott a járt ösvényre, amikor okokat keresett (a lekésett gőzhajóban, a vándorszínészet alacsony művészi színvonalában, az egyházi épületek iránti antiklerikális érzületben és egy hajdani segédszerkesztői megjegyzésben) az ellenszenvre.172 Holott Petőfi valóban „ékelődött”, de ismét figyelemre méltó háttérrel. A baráti ugratás mögött számos félelme és szorongása húzódik meg: barátja (és saját) elpolgáriasodásától a házasság révén, a megélhetési gondok felülkerekedésétől a művészi hivatáson. Mindehhez a kisváros kellett (az August Kotzebue megörökítette „Krähwinkel” magyar megfelelője), és a Vácott sokszor megfordult Petőfi tollára érthetően ez a tapasztalat szökött.

VACot jó megközelíthetősége (gőzhajó-, majd 1846-tól vasútvonalon) tette kirándulóhellyé, bár a város maga is rendelkezett ilyennel, a cselőtei erdővel.173 Az első magyarországi vasútvonal megnyitását elsősorban a fiatal írók fogadták örömmel: benne a haladás és a szabadság szimbólumát, a természet adta emberi mozgáslehetőség kiterjesztése révén a zsenialitás technikai megvalósulását látták. Egressy Ákos, Petőfi színészbarátjának fia egyenesen úgy emlékezett, hogy a költő két napon át utazott reggeltől estig a vasúton, sőt, úgy, utazgatva dolgozott is.174 Az viszont tény, hogy 1847. december 13-i váci útjáról, amikor szüleinek először mutatta be feleségét, írta meg Vasúton c. költeményét. A versnek „kontrollszövege” is van, Szendrey Júlia naplójának prózai bejegyzésében („Pest, decemb. 18. 847.”), a kettő — máskor elvég169 A verset ennek megfelelően datáltuk az új kritikai kiadásban is: PKrk. 3., 163-164. (főszöveg), 512-515. (jegyzet).

170 VP V. 60.

171 TRAGOR 1925, 161-162.

172 MEZŐSI 1972,298-301.

173 L a Rajzolatok egymásra licitáló cikkeit: В... .la Pál: Egy napom Vácion, 1839. jún. 11. és 13., illetve Másfél napom Vácion, 1839. jún. 23.

174 EGRESSY 1909,60-61.

201