Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

másfelől az újszerűség követelményeinek, hogy a befogadó közösség első hallásra is érthesse, követni tudja, a hasonló alkalmakhoz viszonyíthassa az elhangzottakat, ugyanakkor átérezze az alkalom egyedi, megismételhetetlen voltát is. A korabeli versgyűjtemények és énekeskönyvek zömét azzal a nagyon is gyakorlatias céllal vetették papírra, hogy a már meglévő, ismert szövegeket és dallamokat rögzítsék. A megyei lejegyzésűeknél maradva: a Búcsúztatók kecskeméti gyűjteménye (1791- 1792) másfélszáz kéziratoldalon őrzött halotti verseket. A Kiskunhalasra utaló Révész Pál-énekeskönyv (1813-1815) lakodalmi verseket és köszöntőket is megörökített; a kunszentmiklósi Nagy József versgyűjteménye (1820) — szintén sok más egyéb mellett — nagy névnapi kollekciójával tűnik ki. A Pántzél-énekeskönyv (Kecskemét 1836) egy kántor „munkapéldánya” lehetett, lakodalmi versezetei — a hagyományos négysarkú tizenkettesekben írva — teljes szertartásrendet alkotnak. Van benne szöveg a vőfély számára hívogatásra, kikérésre, út közben (a kikérésre menet és az esküvőről jövet), a lakodalmi asztal megtérítésének befejezésére, a tányérok bevitelére, a különböző ételekhez (becsinált, tehénhús, kása, sült, tyúk, tészta); tartalmaz továbbá nagyszámú és sokféle pohárköszöntőt, a vőlegényre, a násznagyra, a szakácsnéra, vízre, ételre, példázatot a kánai menyegzőről stb. Az előrelátó lejegyző más alkalmakra is gondolt: volt locsoló-köszöntője, aprószentekről szóló verse — és rögzített „Mulató Ariák”-at is (köztük trágár szövegváltozatot), például betyárdalt vagy verbunkost is:

Ketskeméten verbuválnak Be ál Jantsi katonának Sem nem kaszál, sem nem kapál Pest kaszárnyájában sétál.

Komplett anyagot tartalmazott a „ceglédi kántorkönyv”-ként számon tartott, Kis Péter által összeírt kézirategyüttes (1831): koleraverseket, halotti búcsúztatókat, húsvéti és karácsonyi énekeket egyaránt megőrzött. Egy ilyen példány árát pénzben is meghatározták: „Halotti énekek. Mellyeket öszve Íratott néhai Skulteti Jóseff Úr, Kántor. Altalvette özvedgyétűl 12 f. 30 xronn utána következett Kántor Czapik János mp. Szabados Ketskeméten 1832ik Esztdöb. Mind Sz[ent]: haván.” Megérte a pénzt: nemcsak általában voltak benne búcsúztatók, hanem csoportosítva is: „Nyötelen Legények felett”, „Hajadon Leányok felett”, „Az ártatlan Kisdedek felett”.212

A kunszentmiklósi énekeskönyv — egyetértve közlője, Illyés Bálint hipotézisével — feltehetően Sebestyén Gábor kunszentmiklósi professzor (itt tanított: 1797-1806) személyéhez köthető. A sajátkezű tartalomjegyzék szerinti 87 tétel mindent tartalmazott, amire egy iskolamesternek szüksége lehetett alkalmi költészete keretében: 8 orá- ció lakodalomra, 12 lakodalmi nóta, 15 névnapi köszöntő, 18 halotti ének és 34 „Különb Különféle Nóták”, közöttük közköltészeti versanyag (például inszurgens-énekek) és az iskolai egzámenre készült énekek. Ez utóbbiak érdekessége, hogy egy kivételével latin nyelvűek és zsoltárok dallamára íródtak (bizonyítandó az iskola deáknyelvű oktatásának színvonalát), az egyetlen magyar nyelvű ének viszont a mezővárosbeli

212 A Révész Pál-énekeskönyv: MTAK Kt. Ms. 206., Nagy József gyűjteménye: OSZK Kt. Oct. Hung. 1696., a Pántzél János-énekeskönyv: OSZK Kt. Oct. Hung. 416. (STOLL 2002, 312., 331-332., 396-397., 551., 529.)

213