Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

mecénásokhoz szólt, akik alkalmasint nem nagyon értették Horatius és Vergilius nyelvét...213 (A kunszentmiklósi professzor nem tévesztendő össze az előző alfejezet- ben említett veszprémi ügyvéddel!)

Megváltoztatva a megváltoztatandókat, gyakorlati cél vezette a reformkor két jelentős dallam- és szöveggyűjteményének leíróját, Tóth István fülöpszállási kántort is.214 Az ő életében és munkájában minőségi változást jelentett, hogy 1828. október 19-én Báthory Gábor, a később fényes egyházi pályát befutott, ekkor még fülöpszállási prédikátor szentelte föl a templom új orgonáját, szép orációval, amely bibliai idézetekkel bizonyította „Az éneklésnek haszná”-t. El is kezdte és 1832. január 11-ig vezette a „Zsoltárok és Más Énekek Orgonára” alkalmazott dallamait, ,,a’ Sorokat összve kötve rövid, és eggyűgyü tzifrákkal”; és büszkén használta a „leg első Orgonista, s Kántor” címet. Az első magyar zongoraiskola, Gáti István munkája (1802) nyomán, azaz „C vagy régi Diskánt Kults” helyett violinkulccsal rögzített dallamok köre azonban — a praktikum és az önképzés jegyében — csakhamar kibővült. Úgy tűnik, a kántor (alkalmasint valamelyik kollégium neveltje) hangszeres oktatással is foglalkozott: dudára és gitárra való darabokat is rögzített (ez utóbbiak sorában Szemere Pál három dalára) és zongorára hangszerelte át a verbunkoszene hegedüvir- tuózainak, Csermák Antalnak, Lavotta Jánosnak, Bihari Jánosnak műveit. De találhatunk a kottáskönyvben nemzeti karaktertáncokat (lengyel, kozák, burkus, több „Deutsch”, közöttük „Ländlerisch” is), és nem hiányoztak Mozart, Haydn melódiái, „Singspielek” dallamai és Tomala Ferdinánd népszerű átiratai sem.

A költők sorában természetesen Csokonai Vitéz áll az első helyen (olyan dallamokkal, mint Kossovits József híres melódiája, „lassú magyar”-ja, amely A Reményhez íródott vagy a Kleistből fordított A Tavasz, Fusz János megkomponálásában); „Magyar nemzeti ének” megnevezéssel (és funkcióban) Kisfaludy Sándor verse, Schreiber Károly zenéjével: A nemzetnek teste a nép... Visszaköszön Fáy László szerzeménye, a Kinizsi nótája. Igazi quodlibet ez: egy kántor, egy többféle ízlést kiszolgálni képes zenemester és a jeles alkalmak minden fajtájára felkészült szórakoztató zenész nélkülözhetetlen segédkönyve.

Hasonlóképpen jellemezhető az 1832 és 1843 között lejegyzett Áriák, és Daliok c. gyűjtemény. (Teljes címén: „Kis Kún Filepszállási / Orgonista Kántor / Tóth István által / le kótázott / Áriák, és Daliok, verseikkel.”) Legfontosabb tanulsága, hogy a fülöpszállási kántor lépést tartott a zenei élet és — a megzenésített szövegek kapcsán — az irodalom fejlődésével. Akár a meginduló almanachok anyagából másolva is: Kölcsey Ferenc verse, A váró leány, br. Podmaniczky Lajos zenéjével Igaz Sámuel 1821-es Zsebkönyvéből; a Cserebogár... pedig az 1830-as Aurorából származott ide. A „Vége. Izsák 7. Jul. 1843” lezárást követően az addig Bajza Józsefig, Vörösmarty Mihályig követett versanyag még újabb, bár már rendszertelenül lejegyzett epigrammákkal és balladákkal bővült (Garay János, Szentmiklóssy Alajos, Vidor Emil [= Kerényi Frigyes] tollából). A gyűjtés és lejegyzés Tóth Istvánnak szokásává, szenvedélyévé vált — valahogyan úgy, ahogyan azt Kecskeméthi Csapó Dániel ajánlotta,

2,3 ILLYÉS 1980, 48-109., 136-138. Az énekeskönyv: Debrecen, Ref. Roll. Kvt. R 656. (STOLL 2002, 230- 231.) Az iskolára 1. még ILLYÉS é. n., Sebestyén Gáborra 1. BENKÓ 1899, 279-280.

214 Tóth István kottáskönyve (1828-1832), Kolozsvár EK 1668., mikrofilmje: MTAK A 2/11. (STOLL 2002, 374-375.); Tóth István: Áriák, és dallok (1832-1843), MTAK Kt. RUI 8r. 83. (STOLL 2002, 377.).

214