Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
Szemben a városi irodalmi szalonokkal (gr. Beleznaynével a XVIII. századvégi Pesten, Manoli-Popovic Theodora és Vitkovics vendégváró házával 1812-1829 között stb.), az udvarházi klasszicizmus alapvetően férfiközpontú világ. Ami a nőket mint az irodalom közönségét illeti, a helyzet csak lassan változott, és olykor egy családon belül is produkált szélsőséges eseteket. Szemere Pál anyja, Fáy Sára (annak ellenére, hogy a péceli Ráday-kastélyban nevelkedett) élete végéig írástudatlan maradt; Szemere első felesége, Szemere Krisztina viszont „poetrina” volt, aki Képlaki Vilma néven publikált és a szonett nehéz műformájával is megbirkózott. Annyi azonban bizonyos, hogy amíg Kármán József — mint említettük — az irodalmi klientúra keretében főleg a főrangú hölgyek olvasói és mecénási támogatásában bízhatott, addig másfél-két évtizeddel később Vitkovics Mihály és Szemere Pál jelentős társasági sikereket aratott alkalmi költészetével. Az előbbi tollából már idéztük azt a szerb nyelvű, 1810-es levelet, miszerint három éve nem írt dalokat a szerb „szépek”-nek. Ami any- nyit jelent, hogy ezt korábban gyakorta megtette, habár ezekből alig maradt fenn szöveg. Szemere hasonló sikereiről az 1810-es években viszont éppen a mindig jól értesült Vitkovicstól tudunk: „Szemere dalloz, és sonettoz. Őt a Pest vármegyei Földes aszszonyok, és kisaszszonyok újra a Poesisra édesítették...”57 Szemere 1812/1813-ban három kétlapos aprónyomtatványban adta ki német érzelmes versekből készült fordításait. Miután a kutatás — ideértve Szinnyei József mértékadó lexikonét is — eddig csupán két, eltérő tartalmú verskiadványról tudott, ideiktatjuk az azonos című három aprónyomtatvány tartalomjegyzékét: Dalok azoknak a ’ kik szeretnek. Sz[emereiJ. Szemere P[ál], által. 1. füzet: I. II. III. 2. füzet: I. II. 3. füzet: I. II. III. Die Stunde der ich sehnsuchtsvoll... Pest, 1812. március 20. (magyar kezdősora: Az óra, mellyre vágyódtam...) Dein gedenk’ ich... Pécel, 1812. március 27. (Eszembe jutsz, és eggy gyenge érzés...) Noch trag’ ich meine Fesseln... [hely és dátum nélkül] (Még most is hordom lánczaim...) Dir folgen meine Thränen... Pánd, 1812. (Utánad folynak könnyeim...) Recitativo. Káva, Pest vármegyében, 1812. május 19. (Ismét te rajtad függnek bús szemeim...) An der Quelle sasz [!]... Bénye, Pest vármegyében, 1812. május (Az ér mellett ült a’ gyermek...) Huss, huss, huss... Gomba, Pest vármegyében, 1812. június. A’ muzsikáját szerzetté Ifjabb Fáy László Úr!” [A verssel Gombáról és a Fáy-udvarházról szólva még részletesebben foglalkozunk.] Es ist geschehn [!]... Pest, 1812. szeptember 12. „Boldogréti [Horvát István] és Teréz, Kedveseim’ menyegzőjükkor. Megrövid. Péceltt, Januárt». 1813.” (magyar kezdősora: Meg van tehát, és győztes lett szerelmünk...)58 57 KazLev IX. 527. 58 Az OSZK Aprónyomtatvány-tárában. 772
