Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

A megírási dátumokból következően ezek a (vélhetően Pesten és saját költségen kinyomtatott) verskiadványok 1812-ben (1-2. füzet) és 1813-ban (3. füzet) jelentek meg. Nagy sikert arathattak, mert Szemere Kölcseynek küldött levelében (Pécel, 1813. június 14.) fel is sorolja őket a 2/II. és a 3./II. kivételével, már az Álmoséról érkező kérdésre vallja ezeket saját fordításainak — tehát már ott is hallottak róla, kéziratos másolatok útján —, majd büszkén hozzáteszi: „...az exemplárokból már egy sincs.”59 Ugyanitt közölte — szinte visszaigazolva Vitkovics levelét — Az echo c. szonettjét, és utalt rá, hogy elkészült az ismeretlen költőtől való dal, a Vergiss mein nicht, о Mädchen fordításával is (másutt megjegyzi róla, hogy Fáy Zsuzsa kedvenc verse volt), de ez még nem jelent meg nyomtatásban. (Magyar kezdősora: El ne felejts ó lánka...)60

A népszerűség mértékére számszerű adatokkal is rendelkezünk, a kéziratos énekeskönyvek Stoll Béla által feldolgozott anyagából. Eszerint Az ér mellett ült a’ gyermek (Friedrich Schiller Der Jüngling am Bache versének fordítása) 1816 és 1832 között 11 lejegyzésben fordul elő, Marosvásárhelytől és Kolozsvártól a református iskolavárosokban, Debrecenben és Sárospatakon át Nagykőrösig; Az óra, mellyre vágyódtam... 1812 és 1832 között Szatmárnémeti, Álmosd (a Kölcseyhez vezető nyom!) és Sárospatak lejegyzési helyekkel szerepel; az Eszembe jutsz... tízszer került versgyűjteménybe, többek között Temesvárott, Hódmezővásárhelyen, Nagyenyeden és Kiskunhalason; s ott található Kazinczy Ferencnek és Vajda Juliannának (Csokonai Lillájának) tulajdonított kézirategyüttesben is. De népszerű volt az El ne felejts... is: 1812 és 1836 közötti adatok vannak róla, Álmosdról, Debrecenből és Kiskunhalasról.61

De a péceli poéta akkor sem jött zavarba, ha a társaságban rögtönöznie kellett. így kanyarított könnyű kézzel „magyarságos verset” gr. Ráday (III.). Pálné br. Prónay Ágnes emlékkönyvébe, 1812. november 11-én:

Öleld az órákat, míg Reád nevetnek,

Szedd aetherrózsáját a’ Szép Kikeletnek;

De csak addig érezzd becsét az életnek,

Míg kedvelnek a’ Jók ’s a’ Rosszak megvetnek.62

A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy — „kinagyítva-kimerevítve” az udvarházi klasszicizmus mindennapjait — áttekintsük az évek rendjében haladva a vármegye kuriális irodalmi kisközpontjait. Elsősorban olyan eseményekre vagy időszakaszokra koncentrálunk, amelyeknek irodalmi szövegek köszönhetik létüket.

POMÁZ. Vitkovics Mihály sokadik olyan útjáról számolhatott be Kazinczynak pesti, 1810. október 16-i levelében, amelynek során igyekezett az ügyvédi, hivatalos tevékenységet összekötni a kellemes időtöltéssel: „Magam is most többnyire Pest Buda körül fekvő vidéken ösmerőseimnél, Causansaimnál bolyongok, ’s nállok felejtetem magammal az Ügyészi perpatvaroskodást. Pomázon (Wattay Famíliáé) szeren- tsém vala megösmérkednem Botsári Motsári Antal Úrral, a’ ki Tégedet, Barátom, jól

59 KÖLCSEY 1990, 20. A dalok (csak részben feltárt) forrásaira 1. GÁLOS 1913 és GÁLOS 1929.

60 A fordított versek: SZEMERE 1890, I. 62-67. Az idevágó levelezés: KazLev X. 310-311.

61 STOLL 2002, passim.

62 KazLev X. 167.

173