Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

ig) aktívan és tetemes összegekkel vettek részt a közadakozásban, addig a — nyilvánvalóan szegényebb — szlovák többségű települések testületileg távolmaradtak a gyűjtésből. Most már országos térképre vetítve a törvényhatóságok gyűjtésszervezését, megállapítható, hogy 1. a közadakozás nem terjedt ki a magyar többségű vármegyék mindegyikére sem; jó néhány törvényhatóság megmaradt a megajánlásnál, mások viszont az 1836. évi országgyűlési bizottság munkájára várakoztak; 2. a nemzetiségi többségű vármegyékben pedig ugyanazok a fenntartások érvényesültek, mint általában a magyar nyelv jogait rögzítő törvények esetében. (E területek magyar nyelvű színházi ellátása még hosszú évekig váratott magára; megoldásukra Egressy Gábor készített körzeti tervet 1846-ban, országos főigazgatással, a Nemzeti Színház analógiájára biztosított alaptőkével.)537

Pest vármegye erőit a színházépítésre és ennek financiális bázisára összpontosította. A már említett, 1835 novemberében kiküldött építési albizottság dolga volt „az illető mester emberekkel jó előre alkut tenni”; a munkálatokat közvetlenül pedig Dankó Endre építési biztos irányította, aki ezért összesen 1545 váltóforint fizetséget kapott, napidíjak formájában. A pénzügyeket Földváry Gábor nem adta ki a kezéből, a kifizetéseket személyesen engedélyezte.538 A színészed választmányon belül (amely — mint említettük — eredetileg azonos volt a magyar nyelv ügyében működő kiküldöttséggel) 1836/37-re azonban kialakult egy kisebb csoport, akik a következő években a vármegye működtette színház vezető gárdáját alkották. Másodalispáni tetemes teendői mellett Földváry valamennyi ismert jegyzőkönyvi ülésen elnökölt; mellette Ráday Gedeon, Teleki Sámuel, Jankovich Miklós, az országgyűlésről visszatért Fáy András, a budai színtársulatot 1835 óta igazgató Simontsits János, továbbá Mérey László, Patay József, Döbrentei Gábor, Ilkey Sándor, Nyáry Pál aljegyző (hivatalból) alkották a tevékenyek e csoportját. A színészed kiküldöttségnek természetesen csak javaslattevő szerepe volt, beterjesztéseit a közgyűléseknek kellett határozattá emelni. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a színházépítés az első igazi reformországgyűlés ideje alatt, illetve az azt követő erőszak-intézkedések légkörében folyt. A rutinjelle- günek nevezhető feladatokon túl Pest vármegye nemesi közgyűlése — egyre nagyobb nyilvánosság mellett -— foglalkozott az országgyűlési követekkel történő kapcsolattartással (1835. szeptember 9-én a megye visszahívta a követutasításoktól eltérő, kormánypártivá lett második követét, Péchy Ferencet), az országgyűlési ifjak ügyével, Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításainak dolgaival, utóbb letartóztatásának kérdésével stb. Mindezt jól mutatja a közgyűlések elé kerülő ügyek számának növekedése: 1835-ben 6037, 1836-ban 6858, 1837-ben pedig 7369 napirendi pont szerepelt a közgyűlési jegyzőkönyvekben; a növekedésben persze a színházügy maga is közrejátszott.

A közgyűlés színházi határozatai között több is volt, amely a polgári szabadság- jogok bővítésére törekedett, mint például abban az 1836. augusztusi végzésben, amikor a Helytartótanácsnál tiltakoztak, hogy a cenzúra megakadályozta a pesti egyetemen a színház javára gyűjtött hallgatók névsorának közzétételét (a sajtószabadság megsértése), vagy az az elvi döntés, amely felhatalmazta az apparátust, hogy ne csak

537 Vö. MSzT 351-352.

538 PML, IV. 3-c/V., PPS Vm. Kgy. ir„ 54. doboz.

134