Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)

kérdés csak november ЗО-én jelent meg a sajtóban; hogy — egyedüli pályázó lévén a témára — a benyújtási határidő után csaknem négy évvel még semmi hírt nem kapott az elbírálásról, holott a Tudományos Akadémián nagyobb pályázati anyagok esetén is öt és fél hónap az elbírálás szokott ideje; hogy hiábavaló volt több, hoppon maradt pályázó együttes felszólítása a sajtó útján (1839. január 1-jén), nevezné meg a deputáció legalább a bírálat határnapját. A panaszos levél elindult az ismert ügymeneti úton: a nádor átküldte gr. Majláth György elnöknek, a kiküldöttség 1840. november 22-i ülésén felszólította az illetékes aldeputációt, hogy törekedjen a pályamű „minél elébbi megvizsgálására”, határidőt azonban nem szabott. Az ügyben végül nem történt semmi: „jött egy felelet” megjegyzéssel a pályakérdés ott szerepelt azon a listán is, amely 1845. október 31-én készült a Tudományos Akadémia számára a függő ügyekről.322

Volt még egy terület, ahol a Marczibányi-alapítvány nem versenyezhetett az akadémiával, és ez a jutalmak pénzbeli értéke volt. Az 1831-től kiadott, szintén az előző és legjobb magyar eredeti művet díjazó és 1844-ig tudományszakokra való tekintet nélkül megállapított akadémiai nagydíj 200 aranya (= 1000 pengőforint = 2500 váltóforint) mellett eltörpült a Marczibányi-nagyjutalom 400, a pályakérdések összevon- tan-megnövelten is legfeljebb 200^100 váltóforintos összege. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kérdés (nádori kezdeményezésre) először az 1834. május 15-i kiküldött- ségi ülésen került napirendre. A szükségből erényt faragva, ekkor fontolóra vették a jutalomkérdések összevonását (ami a bírálati időt is lerövidítette volna), és erre a célra készítették el a már többször idézett, 1840. decemberi pénztárvizsgálati jelentést is.

A mindinkább ellehetetlenült alapítvány helyzetét végül 1845-ben sikerült megoldani. Április 8-án Marczibányi Lajos, a család majoreszkója levéllel fordult Pest vármegye közgyűléséhez és a Magyar Tudományos Akadémiához a Marczibányi-díjak átadásának és átvételének ügyében, miután a vármegye ezt a feladatát (sok más egyéb politikai és közigazgatási teendője mellett) nem tudja ellátni: ,,...a’ jobb magyar munkák jutalmazására kitűzött díjak kiosztása csak nem 10 évek óta elmaradott.” (Az akadémiához intézett levél teljes szövegét a Függelékben közöljük.) A nádor május 17-én — annak kérésére — felmentette gr. Majláth György országbírót a jutalmi kiküldöttség vezetése alól, helyére gr. Teleki Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét nevezte ki. Ezzel megteremtette az átadás szervezeti feltételeit. Az az indokolás, amellyel a nádor Teleki kinevezését alátámasztotta, egyúttal kritikának (egyszersmind a kinevezési gyakorlat önkritikájának) is tekinthető az előző elnök(ök) hozzáértéséről és ügyszeretetéről: „...a’ választás mindenkor oly férfiakat érjen, kik a’ magyar irodalomban ne csak pusztán jártasak legyenek, de azzal valóban foglalkozzanak is; és így valamint kedvök úgy idejök is legyen a’ jutalmazandó munkák feletti véleményt maga idejében kidolgozni, és beadni.”

Az akadémia — gr. Széchenyi István másodelnök előterjesztésében — 1845. június 9-én, Pest vármegye pedig a rákövetkező napi közgyűlésen, már az akadémiai egyetértés birtokában — tárgyalta meg a Marczibányi-alapítvány díjainak jövőjét. A közgyűlés a díjak odaítélésének jogát átruházta, ezzel három évtized után visszahívta és feloszlatta kiküldöttségét. Változatlan maradt viszont: a jutalmak nyilvánossága, a család részvétele az odaítélésben és az alapító nevének megőrzése a díjban. Intézked322 MTAKKt. К 1240:195. 197-198. 234.

88