Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.4. A Marczibányi-Alapítvny a vármegye kezelésében (1815-1845)
tek az átadás adminisztratív lebonyolításáról is: ez Nagy István vármegyei főjegyző, az utolsó deputációs jegyző feladata lett, az átvevő pedig Schedel Ferenc, az akadémia titoknoka. Az átadás-átvétel iratjegyzéke 1845. július 7-re el is készült — így jött létre az az irategyüttes (234 tétel), amely jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában található, és amelyre építve tekinthettük át a vármegyei működtetés három évtizedét. (Nyáry Pál másodalispán gr. Teleki József tudóstársasági elnökhöz írott levelét a Függelékben teljes szöveggel közöljük. Ugyanott olvasható a díjak jövőjére készült akadémiai bizottsági javaslat is.)323 A Magyar Tudományos Akadémia megalakulásától kezdve eszmei és szervezeti előzményei között tartotta számon a Marczibányi-alapítványt. Az előzmények első történetírója, Döbrentei Gábor így fogalmazott: 1790-ben „Akadémia azonban még nem lön. Marczibányi Istvánról mond akkor a’ hír, [...] hogy alapjául 50.000 pengőforintot kívánt áldozni. De minden tudományos ügyet literáriai küldöttségre bízván az Országgyűlés’ 67dik törvényczikkelye, erről is annak kell vala még előbb a’ következőre véleményt eléterjeszteni. [...] Társaság helyett, külön magára Marczibányi István’ (t 1810b. December 21.) végrendelése indúla sörgölődőbb mozgást ébreszteni serkentéssel, melly dicsőség mellett némi jutalmat is mutatott, vagy a’ kettőt együtt érezteté. Marczibányi Imre, a’ jó lelkű Istvánnak testvére, 1815b. Julius elsőjén kezdve tette azt folyamatba...”324 Most (1845. november 20-án, a XIV. közgyűlésen) Schedel Ferenc titoknok mondott emlékbeszédet Marczibányi István felett. Nevét ezentúl egy évi 50 arany mellékjutalom viselte, amely a kiadatlanul maradt eddigi jutalmak tőkésítéséből, az így keletkező kamatokból és a szokott évi támogatásból merített. (Először 1847-ben adták ki.) A régebbi Marczibányi-kisjutalomból és a Vitéz-részala- pítvány pályadíjaiból (több évet összevonva) egy 30 arany értékű jutalmat hoztak létre, amelyből évente váltakozva egy-egy nyelvtudományi, illetve irodalom-, történetvagy természettudományi pályakérdést díjaztak.325 Változatlanul Pest vármegyénél maradt a teljes alapítvány pénzügyi felügyelete, a „gyámi számvevőszék” mindenkori elnökének feladataként, aki Fischer Imre ügyvéd, az alapítvány kezelője által benyújtott számadásokat átvizsgálta és a család egyik tagját kötelezően meghíva gyakorolta a pénzügyi felügyeletet. E ténynek 1849 után lett gyakorlati jelentősége, amikor a nyilvános működéstől 1858-ig eltiltott Tudományos Akadémia változatlanul megkaphatta az alapítvány éves támogatását — azzal a különbséggel, hogy az éves elszámolások revízióját a szintén szüneteltetett vármegyei önkormányzat helyett a megyefőnök végezte.326 Ami végül a Marczibányi-alapítvány vármegyei irányításának, bevezetésének három évtizedes mérlegét illeti, ma is, a részletek tisztázása után is érvényes Szász Károly 1880-ban megfogalmazott értékelése: „...nagy hazafiui tett volt ugyan, de szerkezete természeténél fogva, csak jutalmazó alap lévén, sem egy tulajdonképeni akadé323 Marczibányi Lajos levele: MTAK Kt. К 1240:231. és PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 3685-3686/1845. A nádor levele: PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 3684/1845. Nyáryé: MTAK Kt. К 1240:232. A Pest megyei határozat: MTAK Kt. RAL 44/1845. Az iratjegyzék: MTAK Kt. К 1240:225. Vö. FEKETÉNÉ 1988, 16. 324 DÖBRENTEI 1833, 32. és 4L 325 L. Schedel Ferenc titoknoki jelentését az 1845. évi tevékenységről (az alapítvány addigi rövid történetével): MTA 1845-1847, 11-12. A Marczibányi-emlékbeszéd: MTA 1845-1847, 21-26. 326 Az 1845-1862 közötti elszámolások: PML, IV. 3-c. PPS Vm. Kgy. ir., 3. kútfő, Vallási és alapítványi iratok, 2. doboz. 89
