Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
ként tehetséges epigrammaírónak tartották. Irodalmi tájékozottsága ezúttal Vitkovics tekintélyes, 1077 tételből álló könyvtárának, a reformkor egyik legérdekesebb írói bibliotékájának gonddal és szakértelemmel felvett jegyzékében kamatozott. (Terjedelme miatt nem kötetünk függelékében, hanem külön kiadványban, feldolgozva kívánjuk közölni.) Bármennyire is meglepő, a sikeres hagyatéki eljárásnak egyik magyarázata az volt, hogy nem kapcsolódott hozzá a szépirodalmi hagyaték problémaköre. A könyvtárlista 1068. tétele összefoglalóan említette ugyan ezeket („Vitkovits Mihály tudományos munkái MSC [= manuscriptum]”), ám róluk a végrendelet sommásan bár, de egyértelműen intézkedett: ,,A’ Bibliotékámat Vitkovics Jánosnak, Budai Görög nem eggyesült Plébánosnak hagyom, úgy hogy ő is a’ Famíliára hagyja.” A szépirodalmi életmű kiadásának gondolatával először Kazinczy Ferenc jelentkezett, aki már 1829. szeptember 16-i, széphalmi felhívásában felelevenítette elhunyt barátja kérését („Húsz eszt[endő] előtt 1809. engem szóllita fel, hogy ha a’ tsapásai őtet eltemetnék ’s én megmaradnék, tartsam fen én az ő emlékezetét”), majd a Hazai és Külföldi Tudósítások 1829. szeptember 26-i számában megjelent híradást azzal folytatta, hogy felszólította a kevéssé ismert vagy kiadatlan Vitkovics-munkák birtoklóit, tennék le azokat Pesten, Fáy András Kalap utcai házában.163 A felhívásra mindössze két válasz érkezett: Mocsáry Antal szinte azonnal megküldte a nála volt verseket és leveleket (az előbbiekre 1. részletesebben a 2.1.2. alfejezetet!), majd a fiatal Szalay László jelentkezett ,,a’ Vitkovics Biographiája töredékével.”164 De igényt tartott a Vitkovics-kiadásra az új, romantikus írónemzedék editora, Schedel Ferenc is, akit 1829 szeptemberének elején maga Vitkovics bízott meg a kiadással, az alábbi mondattal: „Tedd munkáimmal, a mit jónak látsz mostani gondolkodásomhoz képest.”165 Ennek alapján írhatta Schedel 1830. október 26-án Kazin- czynak: „Szegény Vitkovicsunk Verseit válogatva én és Vörösmarty szándékozunk kiadni hasonlóan, mint Vörösmarty a magáéit, s én a Tekintetes]. Úréit.”166 Két nemzedék, két világ; összkiadás helyett válogatott versek — a Vitkovics-kiadás egyike lehetett volna akár azoknak a toliharcos csatahelyeknek, amelyeken a magyar romantika kivívta a polgári irodalom normarendszerét. Ezúttal nem lett polémia: mivel az öcs, Vitkovics János nem jelentkezett a felhívásra, a 70 esztendős Kazinczy visszavonult és 1830. november 1-jén, postafordultával megküldte Schedelnek a nála deponált Mocsáry Antal-féle hagyatékrészt.167 Bonyolultabb volt a helyzet a Pesten, 1830. november 21-én elhunyt Kisfaludy Károly hagyatéka esetében.168 Noha barátai és a haláleset előtt öt nappal Pesten járt bátyja, Sándor erre rábeszélték, Kisfaludy nem végrendelkezett. Minthogy adósságok, kintlévőségek és ingóságok egyaránt maradtak után, az államkincstár („a királyi fiscus”) vette zár alá a hagyatékot a Váci utcai Kappel-házban (a mai Váci u. 19. he163 A teljes szöveg: KazLev XXI. 670. 1M KazLev XXI. 130., 198. 165 Vö. Szvorényi József előszavával: VITKOVICS 1879,1. VI. 166 KazLev XXI. 393. 167 KazLev XXI. 395-396. Annak ellenére, hogy Schedel már 1845 és 1847 között elkészült a kiadással, az életében nem jelent meg, az első gyűjteményes kiadással 1879-ig kellett várni, vö. VITKOVICS 1879,1. VII. 168 Az alábbi összefoglaló alapvetően Viszota Gyula esettanulmánya alapján készült: VISZOTA 1903-1904, 81-154. Az újabb irodalomból 1. VAYERNÉ 1969, 161-178. 48
