Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái

lyén), ahol hétszobás lakást bérelt, részben képgyűjteménye számára, részben már a tervezett Jelenkor c. politikai hírlap szerkesztősége számára is. Itt a vármegye csupán az egyik tanút adta, Zlinszky János központi főszolgabíró személyében. (A másik jelenlévő Vermes Jeromos ügyvéd volt, Kisfaludy Sándor jogi megbízottja.) 1831 februárjában azonban nemcsak a három legnagyobb pesti hitelező fordult a vármegyéhez, hanem — eredeti tervükkel ellentétben — a Kisfaludy fivérek, Sándor és János is, miután a Teréz testvérüktől maradt birtokhányad még osztály alatt állt, és attól féltek, hogy Károly része az ősi birtoktestből az adósságok fejében a hitelezők vagy a kincstár kezére jut. Pest vármegye 1831. február 28-i közgyűlésén döntött a hagyatéki eljárás lefolytatása mellett, gondnoknak Fáy Andrást jelölte ki. E ponton azonban a rutineljárás kibővült a kézirathagyaték ügyével. Az eredeti terv szintén Kisfaludy Sándortól származott, amikor még úgy gondolta, hogy az adósságok tetemesen felülmúlják öccse hátramaradt ingóságainak értékét: „Károlynak kéziratban lehet némelly munkáit kezemre veszem és minden szét-szórva nyomtatott Munkáját ősz ve szedvén, praenumeratióra kinyomattatom, hogy az ezekből bekerülő Summa is adósságainak kifizetésére fordíttassék.”169

Fáy András hozzáértéssel, ügyszeretettel és a vármegyei ügyintézésben való jártassággal látott munkához. Ennek számos jele van. Az első árverésen (1831. március 5- én) szép számmal vásároltak írók: Kazinczy Ferenc 65 forintért főleg ruhákat és egy findzsát vett, Helmeczy Mihály könyveket és kisebb használati tárgyakat, Schedel pedig Kazinczy arcképét és két varróasztalt. Maga Fáy 125 forintot szánt edények és könyvek vásárlására. A hagyatéki gondnok írói tekintélye azonban akkor gyümölcsözött a legjobban, amikor kompromisszumot hozott létre egyfelől Bajza József és Schedel Ferenc, másfelől a vármegye említett határozata között, hogy ti. a kézirathagyatékot is csatolják az ingóságokhoz. Egy nappal a kisgyülés előtt, 1831. február 27- én ugyanis megkapta a kéziratokat Kisfaludy Sándortól a két fiatal író, akik méltán érveltek azzal, hogy „vele barátságban élvén írói principiumait” ismerve, jó összkiadást tudnak létrehozni. Fáynak a határozat értelmében átadást kérő felhívásra már szervezetten válaszolt, 1831. március 24-én, az az értelmiségi csoport, amelynek tagjai Kisfaludy Károly emlékének méltó megörökítésére szövetkeztek, 1831 januárjában: Bajza József, Forgó György, Pest vármegye főorvosa, Flelmeczy Mihály, Schedel Ferenc, Stettner György, Szalay Imre teológusprofesszor, Vörösmarty Mihály és Waltherr László, a Károlyi család levéltárosa. A Kisfaludy Társaság leendő megalapítása így kapcsolódott össze a hagyatéki eljárással.170 (A baráti körből csak Bugát Pál orvosprofesszor hiányzott, de a május 6-i, második nyilatkozatot már ő is aláírta.) Március 24-én a fiatal írók és Kisfaludy más barátai joggal hivatkozhattak arra, hogy a „Tekintetes Curator Ur” maga is tudja, mennyire nem a nyereségvágy mozgatja ezeket a vállalkozásokat. Miközben kompromisszumot ajánlottak (Pest vármegye iránti tiszteletből, a már meghirdetett összkiadás tiszta jövedelméből 300 forintot ajánlottak a hagyaték javára), Bajzáék jottányit sem engedtek elvi álláspontjukból, amely — akár a Vitkovics-kiadás esetében — szintén a modem polgári irodalom normarendszerének kialakítására irányult, és amely ismét felvázolta akár egy lehetsé169 Levele Kisfaludy Jánoshoz, Sümeg 1830. dec. 1. In: KISFALUDY 1893, Vili. 475.

170 Vö. KÉKY 1936, 22-28.

49