Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
anyagi helyzetében Kazinczynak haza kellett térnie.160 Persze a Pesten töltött időt az idős, ekkor 70 éves író másra is felhasználta: részt vett a Magyar Tudós Társaság tényleges megalapításának előkészítésében és fáradhatatlanul ápolta-építette irodalmi és társadalmi kapcsolatait is. (Hozzátehetjük: nem ő volt az egyetlen a leendő akadémikusok között, aki így járt el. Kisfaludy Sándor — öccsének, Jánosnak írt 1830. december 1-jei levelében — bevallottan azért vállalta el a „philológiai osztály” vidéki rendes tagságát, hogy ezenközben Pesten módja és ideje legyen hatékonyabban eljárni családja pörös ügyeiben.)161 Maga a jogi aktus, a prókátorvallás annyira rutinszerű eljárás volt, hogy naplójában Kazinczy nem is tartotta feljegyzésre érdemesnek.162 Mindazonáltal ezek az eljárások nem voltak semlegesek, a szó szociológiai értelmében: hátterükben sajátosan keveredtek a feudális jogszolgáltatás szokásai a társadalmi nyilvánosság korszerűbb, polgáribb vonásaival és érdekkapcsolataival. A Trattner nyomda 1795 óta üzleti viszonyban állt a vármegyével, ott nyomtatták a hivatalos formanyomtatványok jelentős hányadát. Ez (önmagában) nem motiválta az ármális vármegyei kihirdetését, de a rutineljárásnak érzelmi-hangulati többletet adhatott. Madách János -— utóbb Pest vármegye táblabírája — nem is kertelt, amikor említett beadványában így érvelt: „Minthogy a’ Tekéntetes Nemes Vármegyének több’ érdemes Tagjai boldog emlékezetű édes Atyámat esmérték és egyszersmind tudják, hogy én annak fia, és successora vagyok...” Madách Sándor valóban neves ügyvéd volt, pesti háztulajdonos is, ráadásul nem kevésbé jelentős szabadkőműves, akinek e réven szintén kiterjedt kapcsolatai voltak. Kazinczy pedig előző, 1828. évi Pesten tartózkodása idején a vármegyeházban lakott barátja, Szemere Pál aljegyző szolgálati lakásában. A vármegye közjegyzői feladata volt a végrendeletek deponálása, a rendelkező halála után a testamentum kihirdetése, majd (ha nem volt az ügyet jogi útra terelő, opponáló vélemény) a végrehajtás ellenőrzése. Ezt a jogot a vármegye természetesen székvárosában is gyakorolta a Pesten élő nemesek körében, sőt — éppen vizsgált korszakunkban, a XIX. század elején — kiterjesztette azt a honoráciorok felső rétegére is. A megint csak rutinjellegű eljárás során azonban nem volt közömbös, hogy ki volt — kivált, ha joghézag mutatkozott — a kinevezett hagyatéki gondnok. A reformkorban két, irodalomtörténeti szempontból jelentős és értékes hagyaték ügyében intézkedett a vármegye. Vitkovics Mihály, a kétnyelvű, magyar-szerb író, Kazinczy hajdani pesti triászának tagja 1829. szeptember 9-én hunyt el Pesten, végrendelet hátrahagyásával. A vármegye Sztrokay Antal ügyvédet, az elhunyt barátját, a végrendelet egyik hitelesítő tanúját nevezte ki hagyatéki gondnoknak. Mivel Vitkovics — a legsikeresebb pesti prókátorok egyike — 1812 óta élettársa, özv. Manoliné Popovic Theodóra házában lakott, az azonnal zár alá vett hagyatékot igen gondosan és szakszerűen mérték fel. Ráadásul az örökösök közötti egyeztetés is jól sikerült, így a hagyatéki eljárás fél éven belül, 1831 februárjában lezárult. (Iratait, részletesebb magyarázatokkal az okmányfüggelékben közöljük.) Sztrokay maga is li- terátus ember volt, az 1810-es évek elején Kazinczy pesti triászának szinte kültagja160 A per legjobb összefoglalása Váczy Jánostól való: KazLev XXI., Bevezetés XXXVIII-XXXIX. A perre utaló iratok Kazinczy hagyatékában: Naplótöredékek, jegyzetek, MTAK Kt. L 763. 36. f. r.-46. f. v. I6' KISFALUDY 1893, VIII. 476. 162 Naplótöredék, jegyzetek, MTAK Kt. L763. Az 1829. januári bejegyzések: 12. f. v. 47
