Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái
1.3. Az IRODALOMSZERVEZÉS ALKALMI FORMÁI 1.3.1. A művész mint jogalany Minthogy a vármegye „helyhatósági joggal (jure municipali) bíró független testület” volt, ügykezelésében a törvényes bírósági és a politikai (via politica) ügyek egyaránt szerepeltek. Az utóbbiak között — a vallásbéli és a katonai tárgyak mellett — a polgáriak is megtalálhatók, amelyek a „magánosok’ jogait a’ törvény’ rendszerinti útjára nem tartozó kérdések”. Ezekben az ügyekben a vármegye közgyűlését a tanácskozás és a határozat joga illette meg.156 A megyében élő vagy a megye területén érdekeltséggel rendelkező nemes vagy honorácior alapfokon tehát mint jogalany kerülhetett kapcsolatba a vármegyével, hétköznapi életét élve. Ez a helyzet látszólag semleges, az irodalmi élet szervezése szempontjából első rápillantásra közömbös. Az 1822. augusztus 27-i közgyűlés tudomásul vette és kihirdette: „Trattner Mátyás részére kötött Armalis Levél, s Petroza Praedicetummal conferaltt Donationalis Levél János Tamás, Mátyás Károly Fiaira, s meg nevezett Leányaira [Theresia Franciska, Erzsébet Ilona, Mária Johanna, Anna Carolina] ki terjesztve.”157 1827-ben Madách Imre, a költő nagybátyja, a megyében élő Madách János igazolást kért és kapott arról, hogy „néhai Sztregovai Madách Sándor Urnák törvényes és természet szerént való fia légyen”, mert csak így folytathatta ausztriai perét egy, apjától ráháramlott ottani adósság ügyében. A kellőképpen — egy 1815. évi, testvérével, idősebb Madách Imrével tett osztályegyesség eredetiben történt benyújtásával — alátámasztott kérést az 1827. február 1-jei kisgyűlés kedvezően bírálta el és egy latin nyelvű bizonyságlevelet állított ki a leszármazásról. (A latin nyelvűséget az ausztriai bírósági felhasználás indokolta.)158 1829. január 30-án Kazinczy Ferenc Bárczay Pál alispán előtt mint felesége, gr. Török Sophie, sógornője, gr. Török Mária és sógora, D’Ellevaux János teljhatalmú megbízottja megnevezte általános, minden ügyben illetékes jogi képviselőjét, azaz a korabeli magyar-latin szakkifejezés szerint: „in genere prókátort vallott.” Az erről kiadott bizonyságlevelet a közgyűlés 1829. március 10-én vette tudomásul.159 A hosz- szan elhúzódó perben, amelyben ekkor már a hétszemélyes tábla hozott ítéletet január 21-én és 22-én, Kazinczy felesége jussát követelte: a kázmiri birtok (Zemplén vármegye) egyharmadát és az 1810 óta való ottani jövedelmeknek szinte V3-át felesége és ugyanezt a hányadot sógornője nevében, a Török-leányok bátyja, gr. Török József ellenében. Mivel a hétszemélyes tábla megerősítette a királyi tábla ítéletét, amely csak 1817-től, Kazinczy anyósának halálától ítélte meg a jövedelmeket, fellebbezésre került sor, azonban a család — nagyrészt éppen a kieső jövedelmek miatti — rossz 156 PALUGYAY 1844-1848, 1. 129., 176., 179. 157 PML, IV. 3-c. PPS Vm. Kgy. ir„ 2. kútfő, 2887/1822. Az armális kelte: Wien, 1822. márc. 22. 158 PML, rv. 3-c. PPS Vm. Kgy. ir„ 2. kútfő, 453/1827. 159 PML, IV. 3-c. PPS Vm. Kgy. ir„ 9. kútfő, 1024/1829. A hivatalos formulárétl. OTTLIK 1807, 14-15. 46
