Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

tekintettel elvetette az indítványt. A „művész”-t a törvényjavaslat egyébként így definiálta: „Ollyatén művészek és mester emberek, kik egyedül müvészségek vagy mesterségek gyakorlásából élnek...” (A robotmegváltás kiterjedt „az illyen kalmárok és kereskedők”-re is.)153

1844-ben, az országgyűlés utolsó szakaszában, november 1-jén került az alsótábla elé az első magyar szerzői jogi törvénytervezet „az irodalmi és művészeti jogok biztosítások iránt.” Szövegét üzenet és felírási javaslat formájában átküldték a felsőtáblának, onnan a válaszüzenet csekély módosításokkal vissza is érkezett (az erdélyi unió után oda is kiterjesztették volna hatályát), a november 9-i országos ülésből a felírás és a törvényjavaslat is elkészült — annak ellenére, hogy a rendek tisztában voltak vele, csak a következő, akkor még 1845-ben remélt országgyűlés dönthet róla érdemben. Az 1844. évi törvénykönyvbe valóban nem került bele, a királyi leirat nem is említette, sőt az 1847/48. évi diéta napirendjére sem jutott fel. A korszerű és szakszerű törvényjavaslat a Kisfaludy Társaságból indult el. A szépirodalmi, képzőművészeti és zenei alkotásokra 50, a színművekre és a forráskiadványokra 30 éves jog védettséget adó, az „álkiadás”-okat szigorúan büntető törvénytervezetet 1884-ig nem követte Magyarországon szerzői jogi szabályozás. Témánk szempontjából a felírási javaslat indoklása az igazán figyelemre méltó, a szellemi tulajdon védelmét „az állodalom köte- lességé”-nek tekintő szöveg minden korábbinál pontosabban fogalmazta meg a magyar irodalom szerepét a polgári nemzetté válás történelmi folyamatában: „...az irodalom ’s az írók nálunk különös méltánylást érdemelnek azon körülménynél fogva, mi szerént azoknak jótékony és hív és kitartó befolyása alatt indula újabb virágzásnak drága nemzetiségünk.”154

Pest vármegye követutasításaiban nincs nyoma az irodalmi/szerzői jogvédelem támogatásának. Viszont 1841-ben — a Helytartótanács tiltakozása ellenére — szavazati jogot adtak a honorácioroknak. Ez döntőnek bizonyult 1847. október 18-án, a Pest megyei követválasztáson. Földváry Gábor főispáni helytartó másnapi jelentése szerint (Apponyi György kancellárhoz) Balla Endrére „csak 1314 szavazott, mi olly szám, hogy máskor bizonyosan, de most is többség lett volna, ha amott a honorátiorok nem szavaznak; Kossuthra pedig 2948 szavazat ment, kik közt valamennyi falusi nem nemes nótárius, kántor, falusi tanító, borbélyok, úgy Budapesten lévő igen számos, és a megyei nemességet a szavazáskor akár mikor is úgy szóllván semmivé tevő mindenféle nem nemes tisztesb találtatik...”155

153 KLÖM П. 136-37. A definíció az országgyűlés jegyzőkönyveiben: KLÖM IV. 55. A honoráciorok általában (Pest megyei adatokkal is) 1. HECKENAST 1989, 427-441.

154 MoKgy 1844, 232-236. A főrendeknek küldött üzenet PML-ben is: IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir„ 439. doboz. Vö. KÉKY 1936, 72.

155 KLÖM XI. 221-222.

45