Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

tában Pest vármegye 1793 óta képviselt, immár általánosított álláspontjára: ,,...a’ nemzet az előleges censurát soha el nem ismerte...”; Szentkirályi Móricot pedig a legékesebben író követnek tekintették.148

A polgári átalakulás szempontjából eredménytelennek tekinthető diéta mindazonáltal befejezte a magyar nyelv jogaiba helyezésének folyamatát, és kinevezte a Nemzeti Színház országos főigazgatóját.149 (A Nemzeti Színház működését tartósan biztosító törvényjavaslat ugyanakkor nem emelkedett jogerőre.)150

1844. november 11-én, a 272. ülésen Fiáth Ferenc, Fejér vármegye követe javasolta Ráday Gedeont az igazgatói posztra, miután az elsőként számításba jött (és több törvényhatóság követutasításában is szerepelt) Széchenyi István nem vállalta a megbízást. Ráday három ízben szabódott (arra hivatkozott, hogy nem vállalhatja a felelősséget, mivel nem ért a pénzügyekhez), ám végül elfogadta a funkciót. Ezzel a Nemzeti Színház elvi irányítása — az igazgatói poszt országos ellenőrzés mellett közjogi méltóságnak számított — a reformellenzék kezébe került.151

Az 1844:11. te. 9. §-a értelmében („az ország határain belül iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen”) sor került az iskolák felmérésének újabb hullámára, amelynek adataiból már fentebb, az 1.1.2. alfejezetben idéztünk. Ezt sem követte erőszakos magyarosítás. Összhangban azzal, hogy a megye követei már 1843-ban is a szabad vallásgyakorlat elvét képviselték, a gyakorlatilag az Ellenzéki Nyilatkozattal azonos 1847. évi követutasítás, miközben a népnevelés érdekében a nevelők képzésére, a sajtószabadság vonatkozásában pedig az utólagos vizsgálatú sajtótörvényre helyezte a kulturális program hangsúlyait, külön is kiemelte, hogy követei „ne tegyenek semmit, mi a külön nyelvű népségek kedélyét felizgatná, vagy magán viszonylatba avatkozó rendelkezések alakját viselné.”152 (Ez utóbbi az istentiszteleti nyelvhasználatra is vonatkozott.)

A reformországgyülések foglalkoztak annak a rétegnek a jogi helyzetével és élet- körülményeinek alakulásával is, amely mind nagyobb szerepet vállalt a magyar nyelvű kultúra és ezen belül az irodalom művelésében: az alkotó értelmiségen belül a ho- noráciorokkal. (Pest megyei tevékenységükről részletesen a 2. fejezetben szólunk.) Az úrbéri törvényjavaslat IV. cikkelye 9. §-ának vitájában, az iparosok robotváltsága kapcsán vetette fel a pozsonyi országgyűlésen, az 1833. szeptember 2-i országos ülésen Lonovics József kanonok, az egri káptalan követe, hogy a megváltást kiterjesztené a jobbágytelken élő művészekre is. A javaslat ellen nyilatkozott Majthényi László barsi követ, aki luxuscikk-készítőnek nevezte őket, támogatólag szólt viszont Páz- mándy Dénes (Komárom megye), aki a népes mezővárosok nagyszámú érintettjére hívta fel a figyelmet. Gr. Andrássy György (Torna) a kedvezményt a honoráciorokra is kiterjesztette volna, ám a többség a réteg meghatározatlan voltára és nagy számára

148 MOGY 1844, 1. 27. (az id. kijelentés az 1843. máj. 29-i, V. országos ülésen hangzott el), MOGY 1844, I. 53. Szentkirályiról Palóczy László borsodi követ nyilatkozott így a XXV. ülésen, aug. 11-én (MOGY 1844,1. 97.).

149 Az országgyűlés nyelvi vitáira 1. SZEKFŰ 1926, 549-613. A nemzeti színházi jelentés értékelésére kiküldött országgyűlési bizottság jelentése: PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 439. doboz.

150 puKANSZKYNÉ 1938a, 188-190. Mivel az alaptőke kényszerült fedezni az építési és a működési költségek hátralékát is, a konzervatórium számára megszavazott 8000 pengőforintnak (a 400.000 pengőforint alaptőke 6%-os kamata harmadának) csak elvi jelentősége volt.

151 KLÖMV. 479.

152 A követutasítás szövege GALGÓCZY 1876,1. 198-208. (az idézet: 205.) és KLÖM XI. 168-196.

44