Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.1. Azilumok és műhelyek

kutatások azt bizonyították, hogy a hármas város (Pest, Buda és Óbuda) visszanéme- tesedése a felületen maradt,4 a reformkori lendület tartós megtorpanása a kortársakat érthetően deprimálta. Mocsáry Lajos helyzetképe 1855-ből való: „Kicsi bár, de oly vonzó, oly kedves fővárosunk, oly színtelen, egyhangú, oly unalmas hellyé vált legújabb időben, hogy mély bánatos érzés fogja el a honfi kebelét...”5 A leírásra Arany János verssora rímel vissza 1861-ből: „Az utcán por, bűz, német szó, piszok.”6 Az elmondottak érzelmi színezettsége természetesen nem jelenti azt, hogy Pest-Buda mint irodalmi központ visszasüllyedt volna a reformkor előtti színvonalra. Az újonnan induló szépirodalmi orgánumok itt szerveződtek, még ha történt is annyi változás, hogy a szerkesztőség mintegy visszavonult a biedermeier otthonba vagy annak közvetlen közelébe.7 A nyomdák, kiadók java itt működött továbbra is: jól nyomon követhető ez Arany János nagykőrösi professzor vakációs pesti kirándulásaiban, amikor kiadói szerződéseit kötötte.8

így változatlanul motívuma maradt az irodalmi élet szerveződésének a Pesttől való távolság. Gyulai Pál Gyömrőről még megtehette, hogy tevőleges szerkesztője legyen Szilágyi Sándor lapvállalkozásainak;9 Mentovich Ferenc pedig 1851. október 8-i levelében azzal is invitálta Arany Jánost Nagykőrösre, „...Pesthez tavaszra elkészülendő vasút által csak két órányi távolságra leszünk...”10

Közvetlenül sújtotta a megye irodalmi életét azoknak a művelődési egyleteknek a feloszlatása, amelyek a reformkor szellemében és időszakában szerveződtek. Ezek teljes áttekintése még a jövő egyik kutatási feladata; ám említsük meg annak a Solt megyei református tanítóegyesületnek a szétesését, amely 1845 nyarán alakult meg Dunavecsén, és 1852-ben szüntette be tevékenységét; könyvtára pedig széthullott, ahelyett, hogy a kunszentmiklósi algimnázium bibliotékáját gyarapította volna. Vagy utalhatunk — Kunszentmiklósnál maradva — a polgári olvasóegylet 1854. évi feloszlatására, az oktatási intézmények diáktársaságainak kényszerű szüneteltetésére stb.11

Közvetett, ám súlyos következményekkel járt (e téren is) a választott megyei köz- igazgatás felfüggesztése, az 1849 júniusa és 1860 júniusa között megyefőnöki vezetéssel és kinevezett tisztségviselőkkel működtetett ideiglenes, majd 1853 májusában véglegesített új közigazgatás, amely területileg is átszabta a vezérvármegyét: Pest- Pilisre, hét cs. kir. szolgabíró vezette járással és Pest-Soltra (Kecskemét székhellyel és hat járással).12 Ezzel megszűnt az irodalmi életnek az a szervezett pártolása, amelynek változatos formáiról az 1. fejezetben szóltunk. Azok az emigrációba nem vonult vagy felelősségre nem vont személyiségek, volt tisztségviselők, akik e tevékenységet szervezték, vezették, most birtokaikra vonultak vissza, növelve azoknak a helyeknek a

4 VÖRÖS 1978, 185-186.

5 MOCSÁRY 1855,72.

6 Vojtina Ars poeticája. In: AJÖM I. 307.

7 Érzékletes képet festett egy ilyen, lakással egybetelepült szerkesztőségről (Bérczy Károly pesti otthonáról meg a Vadász- és Versenylap redakciójáról) Balogh Károly: BALOGH 1941, 294-310.

8 BENKÓ 1897, passim.

9 Vő. MST II/l. 422—426.

10 AJÖM XV. 391.

11 MAJSAI 1979, 172.: BORS 1892, 239. A diáktársasági tilalmat Nagykőrösről éppen Arany megfogalmazásában ismerjük: AJÖM XIII. 121.

12 A közigazgatási változások részletes leírását 1. RÁDYNÉ 1990, 295-344.

302