Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.1. Azilumok és műhelyek

számát, ahol — távol az abszolutizmus közigazgatásától — az egymást ismerő résztvevők zárt magánkörben élhettek kulturális, így irodalmi életet is. Alkalmi irodalmi és zenei műhelyek jöttek létre, amelyek csak olykor, esetleg egy-egy vagy néhány mű erejéig válhattak művelődéstörténeti jelentőségűvé.

Az irodalmi élet nyilvánosságvesztése némileg át-, pontosabban visszarendezte az olvasóközönség megszervezését is. Az orosz csapatok által megtorlásul felégetett nógrádi város, Losonc javára szervezte meg Vahot Imre a Losonczi Phönix vállalkozását; az I. és a II. kötet 1851-ben, a III. pedig 1852-ben jelent meg Pesten. Az irodal- mi-emberbaráti akció előfizetésen alapult. Eltűntek az előjegyzők közül a vármegyék; megcsappant a kaszinók, a könyvtárak és az oktatási intézmények testületi szerepe. A vállalkozások sikere az előfizetésgyűjtők személyeinek megválasztásán múlt (feltűnően megnőtt a nők vonatkozó aktivitása), ők azután családjukban, rokoni és baráti körükben, lakóhelyükön toboroztak prenumeránsokat. Az írók is vállaltak ilyen szerepet: Orbán Pető Debrecenben, Zalár József Gyöngyösön, majd Rimaszombatban, Tompa Mihály Keleméren, Vörösmarty Mihály a Fejér megyei Baracskán, Tóth Kálmán Baján, Lauka Gusztáv Nagykárolyban, Klestinszky László Kassán érezte erkölcsi kötelességének e feladatvállalást.

A Pest megyei előfizetésre térve, az I. kötet javára Kecskeméten Losonczy László költő-tanár 16 előfizetést szerzett; Nagykőrösön Halász Ida 29 fő aláírását gyűjtötte ösz- sze, közöttük a város valamennyi jeles famíliája (Kalocsa, Beretvás, Szeles stb.), Vácott az ügyes Magyari Nina 23 előjegyzést produkált. Kiskőrösön az evangélikus lelkész, Blázy Lajos — ő lesz majd Petőfi első köztéri szobrának kezdeményezője 1860-ban — 17 előfizetőt gyűjtött. A helyi értelmiség szervezte mezővárosi-parasztpolgári öntudat erősödése végigkíséri az évtizedet; szerepük a kisebb helységekben is növekedőben: Pátyon Győry József lelkész 4 előfizetőt, Pomázon Göböl Gáspár református prédikátor 8-at szerzett, amíg Zsámbokon a község egyik birtokosa, Beniczky János csak saját családjából tudott prenumeránsokat, szám szerint négyet biztosítani.

А П. és III. kötet előfizetőinek jegyzékén egyrészt a fáradás észlelhető, miközben soraikban megjelentek a hatalom képviselői (királyi kormánybiztosok, megyefőnökök is); másrészt a vázolt tendenciák elmélyülését tapasztalhatjuk. A II. kötetnél megmaradt a Lonkay Antalnál jelentkezett abonyi 8 előfizető, Losonczy 16 embere mellé Kecskemétről további 24 fő társult, Magyari Nina buzgólkodása sem csökkent Vácott (14 fő). A III. kötetre már Losonczy is csupán 12 előfizetőt tudott megtartani; a megyéből mellette csak Páty (4 fő, 7 példány) és Pomáz (4 fő) volt jelen.

Mindazonáltal nem beszélhetünk az irodalom (és a színház) iránti érdeklődés csökkenéséről, általában. Sőt: mivel a nyelv és a kultúra, ezen belül a szépmesterségek a reformkori nemzeti örökség tudatosan vállalt hányadát képezték, ápolásuk- támogatásuk a passzív ellenállásnak is része lett. A verseket már 1843 óta közlő Losonczy László, a kecskeméti református gimnázium előfizetésgyüjtőként méltatott tanára 1853-ban bocsájtotta közre Költeményeit. Az 524 példányban kinyomtatott kötetre 496 előfizetőt sikerült összeszedni, 83 előfizetésgyűjtő révén. (Neveik szintén a könyv végén olvashatók.) A prenumeránsoknak csaknem a felét, 213 példányra elő- jegyzőket a 36 gyűjtő Kecskeméten biztosította. A megye városainak adatai: Pest — 7 gyűjtő, 51 fő, 53 példány; Vác — 1, 14, 14; Nagykőrös — 3, 26, 26; Kalocsa — 2, 8, 8. A hajdani vezérvármegye és a Kiskunság területéről szerepelt még Abony (1,4, 4),

303