Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

4. Az irodalmi élet metamorfózisa (1849-1867) - 4.1. Azilumok és műhelyek

4. AZ IRODALMI ÉLET METAMORFÓZISA (1849-1867)

4.1. Azilumok és műhelyek

Az 1848-1849. évi magyar polgári forradalmat és nemzeti szabadságharcot tollúkkal, hivatalvállalásukkal támogató írók, tollforgató értelmiségiek — ha az itthon maradás mellett döntöttek — bujdosva, félrehúzódva igyekeztek átvészelni az önkényuralom első, valóban véres támadását. A Vácott született Friebeisz István, 1840 és 1847 között Pest vármegye esküdtje, 1849 nyarán a Komáromi Lapokat szerkesztette; most szülővárosába húzódott vissza. (Itt ugyan 1851-ben vizsgálat folyt ellene az emigrációvali kapcsolattartás vádjával, ám felmentették.)1

Vachott Sándor, aki korábban már említett atyafiságos kapcsolatai révén Kossuth Lajos (egyik) titkára volt, gr. Teleki József nógrádi (sziráki) birtokán bujdosott Zalár Józseffel együtt, amíg felesége Pesten tájékozódott sorsa várható alakulásáról. Anyósa és sógornője ezalatt a Pest megyei Teleki-birtokok egyikén, Pomázon tartózkodott, amely Wattay Borbála hozománybirtokaként került Telekiékhez. Itt a bujdosók annak az Arday Károly jószágigazgatónak a házában laktak, aki 1845 szeptemberében a két Vahot testvért és Petőfit látta vendégül. 1849 októberében Vachott Sándor is engedélyt kapott, hogy Pomázon, családjával várhassa ki a döntést jövőjéről. „E siralmas télen találkozánk Pomázon gróf Teleki Józseffel is, ki hazafias örömét fejezte ki a felett, hogy birtokain számos magyar író talált a nehéz időkben menhelyet...” — rögzítette a helyzetet emlékirataiban Vachott Sándorné Csapó Mária.2

Gyulai Pál 1848 tavaszán Kolozsvárott volt az ifjúság egyik vezére, az unió szorgalmazója, és az első népképviseleti országgyűlésre követté választott gr. Teleki Domokos titkáraként érkezett Pestre. Noha a szabadságharc mellett még 1849 nyarán is közölt verseket, komoly felelősségre vonástól nem kellett tartania. Mindazonáltal Telekivel együtt Gyömrőre vonult vissza, ahol házitanítói minőségben alkalmazták 1853 tavaszáig, amikor is követte Erdélybe visszatérő foglalkoztatóját.3

A Pest környéki kirándulóhelyek, a nyugodt alkotási körülményeket biztosító meghívások helyébe a menedékhelyek léptek, az egyéni túlélési taktikák színhelyei. Szerepük azonban a katonai kormányzást követő provizórium, majd az abszolutizmuskori közigazgatás idején is fennmaradt — két okból. Budapest sokat elvesztett mind politikai, mind kulturális főváros-szerepéből. Noha az újabb művelődéstörténeti

1 TRAGOR 1934.79-81.

2 VACHOTTNÉ 1887, II. 137-145.

3 Az 1849. jún. 1. és 1852. nov. 28. közötti időszakból 34 innen keletkezett levelét ismerjük: GYULAI 1961.

301