Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.1. Pest megye "irodalmi benépesítése"

A színpadra (is) készült Etelka Karjelben (1794) ugyan nem Magyarországon játszódik, ám emlékképpen elhangzik a Szeged-Pest út, amelynek ezúttal kecskeméti vonatkozásai kapnak részletezést. Jegyzet igyekszik igazolni a Kecskemét=Partiskom azonosítást (a jazigok egykori városa lett volna magyar településsé), bár Dugonics rögzíti a szájhagyományt is („Mondgyák némellyek...”), mely szerint a Partiskom helyén lévő Kecskés és Mét nevű kis helységeket vonták össze várossá. Említette (szintén jegyzetben) a Kecskemét előtti, sűrű lombozatával földig érő „gatyás-fát”, a vidék egyik legfontosabb tájékozódási pontját; közölte a hozzáfüződő szólást („Messze eltetszik, mint a kecskeméti gatyás-fa.”), és erről azonnal eszébe is ötlött további három más tárgyú, de Kecskemétet tárgyazó szólás — Dugonics nemhiába üldögélt a vásári szekerek rúdján... Ugyanígy megörökítette a „beszélő köntös” történetét is: Dugonics a közvetítő láncszem a városi jegyzőkönyv —* Káldy György —> Blahó Vince (ő volt a hivatkozás forrása) —» és a Mikszáth Kálmán közvetlen forrásául szolgáló, többek által kompilált, a jegyzőkönyvet is publikáló várostörténeti vázlat (Kubinyi Ferenc- Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben. Pest 1853) sorozatában.

Dugonics sajátos módszerrel igyekezett olvasói tudatába belevésni ősmagyar és ómagyar mitológiáját. E „körkörös”-nek nevezhető technika lényege, hogy megismételve a korábbiakban már kifejtett magyarázatokat és származtatásokat, azokat mindig — változatlanul a Pest-Kecskemét-Szeged tengely mentén — újabbakkal bővítette. Ahogyan visszaköszönt az Etelkából az Ocsa névmagyarázat és az Árpád kedvenc inasáról szóló történet az Etelka Karjelben lapjain, úgy ez utóbbiból a Jolánka, Etelka leánya (1803) megismételte a Partiskom=Kecskemét azonosítást, a gatyásfa leírását, ám bővült is, a fa helyén állott egykori pákái vendégfogadó kitalált történetével (egy Páka nevű hercegkisasszony kívánt itt, puszta szeszélyből, egy putriban éjszakázni) és a Kecskemét határában emelkedő domb, az Aranyhegy szintén fiktív históriájával (Dugonics szerint Etele-Attila gyűrűjét találták meg itt). Gazdagodott az Etelka Cse- pel-története is: Keve, a sziget legrégibb földesura, Attila hadnagya volt. A Jolánka П. kötetében sor került a Dunakanyarra is: a szláv helynév, Visegrád Dugonics mitológiájában Szvatopluk morva király mulatóvára volt (képét is láthatjuk a könyvben, Nagymaros felől), amelyet utóbb fia, Sventibald örökölt, most már a magyar fejedelem — méltatlannak bizonyult hűbéreseként.11 E kötet hozadéka még egy hétstrófás, 28 soros gulyáscsúfoló „Partiskom”, azaz Kecskemét környékéről, „Ide Gujás egy pár szóra...” kezdősorral.12 Nem zárható ki, hogy e szöveg az egyik forrása lehetett Mátyási Józsefnek, megírandó ellen verséhez. A Sorsával elégedő Gulyásnak Pásztori Dalija (1823), azután a legismertebb Mátyási-költemény lett, amelynek részletei folk- lorizálódtak, és amelyet — mint említettük — Petőfi is felhasznált a János vitéz juhászbojtár-jeleneteinek megformálásához, miután hét strófáját (a 37-ből) népdalként gyűjtötte fel Erdélyi János számára.

A honfoglalás a Szittyiai történetek П. könyvében (1808) található meg, Dugonics András értelmezése szerint. Már az Etelka tartalmazott (I. könyv, 3-4., jegyzetben)

11 DUGONICS 1803. A hivatkozás sorrendjében: DUGONICS 1803, I. 113-114., jegyzetben (Partiskom), I. 122-123. (Aranyhegy), I. 118-119. (gatyásfa, Páka), I. 191. és 565. (Keve), II. 468. (a Visegrád-rajz), II. 612. (Visegrád mint mulatóvár).

12 DUGONICS 1803, II. 678-679.

251