Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.1. Pest megye "irodalmi benépesítése"
mint hogy az említett új tények és források birtokában olvasmányos, ám szerves egésszé kerekítse a magyar régmúltat, az őshazától a vándorláson át, az államalapításig. A történeti Pest vármegye benépesítését ő a Pest-Szeged földrajzi tengely mentén végezte, ami könnyen érthető, ha tudjuk, hogy 1777 és 1808 az egyetem Budára, majd Pestre költözése és nyugdíjba vonulása közben egy emberöltőn át ezt az útvonalat járta, a szünidőkre szülővárosába vissza-visszatérve. Mindezt kiegészítette szólásgyűjtő tevékenysége, amit 1827-ben Kölcsey Ferenc így örökített meg: „A jó öreg a pesti vásárokat, a falusi szekérrudakon ülve töltögeté, s példabeszédek s szójárások után les- kelődött.”7 Módszere ősi eredetű: a Bibliára megy vissza az az Anonymus által is követett gyakorlat, hogy helyneveket személynevekre vezessen vissza, sőt a Névtelen jegyző úgyszintén „az eseményeket helynévmagyarázatok nyomán formálta”.8 Az Etelkában a két földrajzi végpont kiemelt fontosságú: Buda mint fejedelmi székhely a honfoglalás után, illetve Szeged mint Attila hun király hajdani székvárosa és palotájának helye, ahol Zalán építtetett várat Glád temesi vezér ellen. A Buda-Szeged útvonal, noha a regény szereplői sokszor megjárják, még elnagyolt. Mindazonáltal szó esik Ócsárol, Árpád fejedelem inasáról; Csepelről, Árpád kun lovászmesteréről, akinek „arcképét” is közli az egyik metszet-illusztráció. Soroksár nevét (’Surcusar’ alakban) Anonymusnál megtalálhatta, ám ő nem adott etimológiát. Mai ismereteink szerint a sarok + sár összetételű helynév valószínűleg a Duna keleti ágát jelölte a Csepel-szigetnél. Dugonics ide fejedelmi vadászó pusztát képzelt, száraz időben homokosat, ami esőben „szurkos-sár’-rá változik. Mindez beleépült egy grandiózus kultúrtájba, egy óriási „mulatókért” képébe, amelynek domináns eleme a Csepel-sziget északi csúcsán a fejedelem és az előkelők nyári lakhelye, ahonnan kitekintve ,,a’ Soroksári mezőnek egy gyönyörűen fel-emelkedett dombjához (Sepel-szigetének éppen ellenébe)” fut a szem.9 Dugonics arra is ügyelt, hogy a fiktív ősmagyar tájat saját korához kösse. Ezért fakadt ki a Csepel-sziget egy részének ’Rácz-Keve’ elnevezése ellen, Soroksárról szólva pedig megjegyezte: ,,E’ pusztára Gróf Grassalkovics Antal egy falut építtetett, melyet most a’ Magyarok Soroksárnak; a’ Németek Sorisámak mondanak.”10 Az említett regénysorozat három következő darabja 1794 és 1808 között az észak- és kelet-európai magyar glóbuszt rajzolta meg. A hérodotoszi Szkítia (Szittyia’) nép- vándorlás kori, egyre merészebb névetimológizálásra építő kiterjesztésével. Szemhatárunkon így tűnik fel Finnország (’Finumország’), Karjala (’Karjel’), Ingermanland, az inkerik földje (’Honvár’), néhány finn tartomány, mint Savó (’Sava’), Bothnia, a Botteni-öböl partvidéke (’Bot-ország’), a ma Uusimaának nevezett Nylandia (’Nyílország’), Kajaani (’Kajánia’), a Csud-tó melletti vidék (a’ cudarok’= a rosszerkölcsű finnek földje) stb., amelyeknek népe eredetileg mind magyar volt, nyelvünket is anyanyelvként beszélték. 7 Kölcsey Ferenc: A leány őrző, A komikumról = KFÖM I. 619. 8 Györffy György bevezetője a Gesta Hungarorum hasonmás kiadásához: ANONYMUS 14—16. 9 Az Etelkának „harmadik, és életemben utolsó Ki-adás”-át használtuk: DUGONICS 1805. A hivatkozott helyek: DUGONICS 1805, I. 377-378., II. 117. és kk. (Ócsa), I. 378-379. (Sepel), II. 348. („arcképe"), I. 406. jegyzetben (Soroksár), II. 47.(a nyári lakhely), II. 38. (az idézet). A ’Soroksár’ tudományos etimológiájára 1.: ANONYMUS 163. 10 DUGONICS 1805,1. 379. (jegyzetben) és I. 406. (jegyzetben). 250
