Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

Minthogy az Erdélyi Jánoshoz került, beküldött és átadott népdalgyűjtések a Kisfaludy Társaság irattárában fennmaradtak,292 belőlük nemcsak a szerkesztő munka- módszere rekonstruálható, hanem körülírható az a dilemma is, amellyel Erdélyi a népdal fogalomkörében küszködött. Első fokon kizárta, a „népszerű” dalokat és egyre nagyobb rutinnal azonosította a sokadszor eléje kerülő, szerzőjüket vesztett költeményeket: az Egy kis tarka madár... mellé „Faludy”, a Bort ittam én, boros vagyok... mellé „Czuczor”, a Sírtál egykor, anyám, értem... mellé pedig „Döbrentey” neve került.293 (Ezeket részben а П. kötet végén helyezte el.) Ilyen mennyiségű beküldött anyagnál előfordult persze, hogy szövegek ismétlődtek (például az I. kötet 87. és 117. tételénél vagy a II. kötet 181. dalánál és a III. kötet 89. tételének 2. versszakánál). Erdélyi sem ismerhetett minden egykorú verset és közköltészetként élő poétái szöveget: egy-egy, szerző neve nélkül terjedt műdal átcsúszott a szerkesztői rostán. Ez történt Csokonai Vitéz Mihály Szerelmes búcsúvétel c. versével („Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne...” kezdősorral, III. kötet 141. sz.) vagy Fáy András csúfolójával, Az asszony egy szükséges rossz... kezdetűvel (III. kötet 193. sz.).

A beküldött versfüzetekben piros áthúzás jelölte a törléseket, a felhasználható költeményeket vagy akár strófákat pedig piros +. Ebben a munkafázisban Erdélyi arra törekedett, hogy a szövegekből minél teljesebb változatot állítson össze: „...sok dal lesz itt, mellyet senki nem hallott úgy, mint általam közöltetnek, mert némellyik három, sőt négyből is van összerakva a különböző beküldések szerint.294 így fordulhatott elő, hogy az Énekes Gyűjtemény II. darabjának 89. tétele (Barátságos köszöntés címen, „Igyunk egy pohár bort jó egésségért...” kezdősorral) két strófával megbővítve jelent meg a Népdalok és mondák I. kötetének 177. lapján. Ehhez az elvi megalapozást a népdal általa megfogalmazott és általunk már korábban idézett fogalmából kiindulva, érthető örömmel találta meg és idézte Gyurinka Antal váci növendékpap leveléből: „Mert mint egyik beküldő, Gyurinka Antal úr írja, az illyen dalokat egyik elkezdi, és a hány darabja, mint bővíti újakkal’ miből természetesen következik, hogy a különféle beküldést szabad is, lehet is összeolvasztani.”295

Nem számítva most Kecskeméthi Csapó Dánielnek az akadémiától átadott és felsorolt két füzetét (130 dal) és Dalfüzérkemék addig megjelent három kötetkéjét, amelyet Erdélyi szintén az előzmények között említett, Pest megyéből annak ellenére sok gyűjtés érkezett, hogy a vármegye nem alkotott etnográfiai tájegységet. A beküldők a következők voltak.

Az I. kötet számára, az előszó dátuma mint a beküldés ante quem-terminusa: 1846. március 9.

„... 16. Molnár Adám nevelő úrtól Pestben, a pöszéri pusztáról 48 db.

...28. Szeberényi Lajos ismét [először nem megyei gyűjtéssel] 32 db. Maglód és Péczel tájékáról.

292 MTAK Kt. RUI 8r. 206. Az ezt követő perszámok azonosak a Népdalok és mondák I-III. kötetének előszavaiban mondott köszönetnyilvánítás keretében számozva említett gyűjtemények sorszámával.

293 MTAK Kt. RUI 8r. 206/51. Gyurinka Antal váci kispap második küldeményében.

294 NÉPDALOK ÉS MONDÁK, I. Előszó XI.

295 NÉPDALOK ÉS MONDÁK, I. Előszó XII. Gyurinka levele: ERDÉLYI 1960, 261. — az idézendő mondatot benne Erdélyi piros tollal aláhúzta.

239