Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje
szám alatt megtaláljuk Haydn himnuszát, a Gotterhaltét („Isten tartsd meg Ferentz Tsászárt...”); a 35. és a 45. szám alatt az 1797. évi nemesi felkelés indulói találhatók, A ’ Magyar Banderista, illetve a Nemes Insurgenseknek nótája címen („Hej! most élem világom...” és „Készülj szép Magyar Nemesség” kezdősorral). Akad színpadi helyzetdal is, a 17. számú Ének Zajdébúl („Egek tekintsétek sorsunkat...” kezdősorral), ami nem más, mint Mátyási József szövege, amely ,,A’ Pesti Játszó-Színi Magyar Társaság’ számára, Zajde nevezetű Török Játékhoz készíttetett, félig altató, félig bosszú-álló Ének”, és az előző esztendőben jelent meg Vácott, szintén Gottliebnél, a Mátyási József’ verseinek folytatása c. kötetben. Az Énekes Gyűjtemény mindkét darabja bővelkedik a szerzők neve nélkül közölt, ismert költőktől származó versekben. Faludi Ferenc vezet (világi lírájának csaknem minden darabjával), de olvashatók költemények Csokonai Vitéz Mihálytól (I. 25. „Énekeljünk Cipriának...” kezdősorral a Két szerető dalja; II. 5. Vigasztalás címváltozattal A Reményhez; П. 92. „Fel-fogad- tam száz meg - százszor”... kezdősorával (Az emberiség s a szeretet), Szentjóbi Szabó Lászlótól, Földi Jánostól is. Ennek megfelelően Erdélyi János mindössze 13 szöveget emelt át a váci Énekes Gyűjteményből. Közülük az I. 3. szám alatti Kánaán Menyegző dallamát a XVII. században jegyezték le, de feltehetően régebbi; elterjedését pedig segítette, hogy nemcsak lakodalmakban énekelték, hanem népszokásokhoz is kötődött, a vízkereszt utáni vasárnap asszony-összejöveteléhez, az ún. kánai vigalomhoz.290 Népdalnak tekinthető ma is (kezdősorok szerint haladva): — „Bakonyi Jutka hol valál?...” — „Nosza legény a’ tántzba...” — „Ketskeméti Tsárdába...” — „Honnan jöttek? Debretzenből...” (I. 13. Bakonyi Leány címen)', variánsa az I. 62. (?) ^ (I. 56. Ének a’ Tántzrúl címen) (II. 87. cím nélkül) (II. 88. Újság címen) Sebestyén Gyula, a váci Énekes Gyűjtemény ismertetője további kilenc dalt minősített „népi”-nek, „népi eredetű”-nek vagy „félnépi-nek.291 Erdélyi a másik közvetlen előzménynek az Érzékeny és víg dalok gyűjteménye c. sárospataki kötetet jelölte meg, amelynek 2. kiadását (1834) használta; az első 1826- ban jelent meg. Ebben a kollégiumi keletkezési helyének megfelelően sok diáknótát és népies műdalt tartalmazó kollekcióban kb. 70 népdalt vélt felfedezni. A szám feltehetően Kecskeméthi Csapó Dániel gyűjtéséből származott, amelynek első füzete (1827 és 1830 között) 60, a második (1830 és 1832 között) 70 dalt tartalmazott, ám a gyűjtemény gerincét ,,A’ S[áros]. Patakon 1826. kijött Dalok”-nak, azaz az Érzékeny és víg dalok gyűjteményének 70 szövege alkotta. Kecskeméthi Csapó az 1830-as évek közepén még a Tudós Társasághoz nyújtotta be anyagát, amely végül Erdélyihez került, amint az említve is van a Népdalok és mondák I. kötetének előszavában. (Erdélyi a 130 dalból végül 16-ot vett át.) 290 DOBSZAY-SZENDREI1988, 490-491. (a Ill/F/143. típusszámon, dallammal). 291 SEBESTYÉN 1913, 108-112. 238
