Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy
Az aláírást tovább halasztani két okból nem lehetett. Simontsits igazgató lemondása után bérlő-igazgatói pályázatot írtak ki, amelyet — Kammermayer Antal ügyvéd és Рокоту Ferenc német színigazgató mellőzésével — Bartay Endre zeneszerző nyert meg. Őt az országos kiküldöttség 1843. január 1-jei hatállyal nevezte ki a Nemzeti Színház élére.595 Munkájához nem nélkülözhette a dokumentumokat és az általuk tisztázott helyzetet. A nyomosabb ok: az országos kiküldöttségnek részletes jelentést kellett készíteni az országgyűlés számára.596 A testületi igazgatásnak ez a formája szintén sikertelen volt; itt nem részletezhető módon a színház működtetési, művészeti helyzete, közönségkapcsolatai olyan mértékben romlottak, hogy 1842 őszén már bezárásáról gondolkodtak. A vármegye — átadva a színházat — igyekezett lezárni függő, hátralékos pénzügyeit. Fennmaradt Lisznyai Gedeon megyei pénztámok füzete: „Számadás / Tekintetes Pest megye kezellése alatt állott / (Magyar Színháznak építési Pénz- / Tára Bevételeiről, és Ki-adásairól, / úgy a’ Színházi terheknek le-rovására / az Ország által meg-ajánlott 40 ezer pengő- / F[orin]tokból meg-maradott, és az Országos Pénz- / Tár részéről átal-adott 5,043. pengő forint. / és 2 xr. eránt.— ”597 A címet illetően az eddig említésre nem került 40.000 pengőforintról tartozunk magyarázattal: az 1840:XLIV. te. által az építési hátralék kiegyenlítésére szánt 50.000 pengőforintból az országos kiküldöttség — amint az az átadási-átvételi szerződésben megfogalmazódott — 10.000 pengőforintot visszatartott a színházi készletek árának kifizetésére, ezért „Pest Vármegye által elősorozott terhek lerovására, nem többet mint 100 ezer forintokat [= 40.000 pengőforintot], mihelyt t. i. annyi mennyiségű pénz az Országos pénztárba a’ törvényhatóságoktul befolyand, [...] fizetendünk ki...” Ezzel szemben Lisznyai három részletben (1843. május 4-én, július 3-án és november 4-én) csak a fejlécben említett 5043 pengőforint 2 krajcárt kapta meg; az összegből az rt. pénztárának, valamint a vármegye szervezte két másik kulturális-művészeti vállalkozás kölcsönéből törlesztett, tehát saját megyei, átcsoportosított pénzforrásait próbálta visszarendezni a Szobrászati Egyesületnek fizetett 1020 és a Mátyás-szobornak juttatott 374 forint 6 krajcárral. (Az rt. pénztára 3648 forint 56 krajcárt kapott.) Ami a szűkebben vett építési pénztárat illeti, Lisznyai elsősorban az időhatárok tologatásával igyekezett nullszaldót kimutatni. Az 1837. március 12-én rögzített készpénz- és kötelezvényállomány, az 1836. november 8. és 1841. november 16. közötti, vármegyén belüli gyűjtések összegei, a törvényhatóságoknak az országgyűlési te. kivetése előtti befizetései (1836. november 23-1840. november 21.), valamint az 1836. december 16. és 1840. január 6. között felvett kölcsönök bevételével szemben (180.091 váltóforint 26 14/40 krajcár) a mesterembereknek 1836. november 20. és 1841 között, számla ellenében kifizetett 180.090 váltóforint 50 35/40 krajcár állt, azaz a pénztármaradvány 35 i9/40 krajcár. Okkal-joggal vetődik fel a kérdés: mennyire pontosak, megbízhatóak ezek a nagy fáradsággal egyenlegbe hozott számadások? A müvelődéstörténész (a zömében fennmaradt eredeti bizonylatok, részelszámolások birtokában) ügy látja, hogy a részletek595 PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 169-172.; OSZK SzT, Fond 2., 322-323. és 327-328. tétel. 596 A jelentés: PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 175-185. 597 PML, IV. 3-c/V. PPS Vm. Kgy. ir„ 54. doboz. 148
