Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

Az rt. közgyűlésére készített igazgatóválasztmányi beszámoló szerint (Nyáry Pál fogalmazta meg)568 ugyan az opera és a dráma előadása egyenlő hangsúllyal szerepelt, a drámaírók közül név szerint is említve Vörösmarty Mihályt, br. Jósika Miklóst, Gaal Józsefet és Szigligeti Edét, mégis említenünk kell — bár nem színháztörténetet írunk —, hogy az opera színrevitele nemcsak szociológiai, hanem művészeti szempontból is kedvezőbb helyzetbe került Schodelné szerződtetésével, hiszen amint azt az operabarátnak éppenséggel nem nevezhető Vahot Imre írta: „Az operistákat Schodelné ösztönzé, — gyakran még az estveli előadás után is tartattak velők próbák, ’s a’ mindennel bőven ellátott ’s pontosan elkészített opera jól ütött ki.”569

A romantika sztárkultuszával ünnepelt operadíva megkövetelte-kialakította a megfelelő színpadi keretet alakításai számára, az operamegválasztástól a milánói Scalából hozott szcenáriumokon át a rendezésig és ezen belül a kórus színpadi mozgatásáig.

A liberális „iskola-templom-színház” program elméleti igazságai és kritikai diadalai mellől ugyanakkor hiányzott az eredeti magyar dráma sikerfedezete. Miközben Erkel Ferenc már Schodelné adottságaira komponálta első operája, a Bátori Mária c. címszerepét (utóbb a Hunyadi László Szilágyi Erzsébetét is), a magyar romantikus hőstragédia csak nem akart megszületni: az említett írók közül Jósika Adorjánok és Jenők c. szomorújátéka 1838 és 1841 között mindössze három, Vörösmartytól a Marót bán 1838 és 1842 között pedig hat előadást ért meg. A fiatal, radikális írók és színészek nem is rájuk, hanem Katona József Bánk bánjára esküdtek, és végül nekik lett igazuk: 1845 és 1848 közötti nemzeti színházi sikersorozatával valóban ez lett nemzeti drámánk.570 A színművek hatásos, korszerű rendezése csak lassanként alakult ki, ezt a feladatot változatlanul a vezető színészek látták el; közülük a legfelkészültebbet, a tudását bécsi tanulmányútjain is gyarapítóit Egressy Gábort éppen színházi és politikai radikalizmusa, valamint operaellenessége miatt utasította el a választmány, amikor 1839. február 9-i ajánlkozását az április 18-i ülés „leendő használtatását, az előadandó alkalomra tartja fenn.”571 A drámaműsor színvonala ellen hatott, hogy — takarékossági okokból — nem alkalmaztak „színköltőt”, holott a fordítói feladatokkal is megbízható dramaturg állására 1837-ben Csató Pál, 1839-ben pedig Hazucha Ferenc és Kuthy Lajos is pályázott.572 Ugyanakkor Gaal József és Them Károly zenés bohózatának, A peleskei nótáriusnak átütő sikere, Megyeri Károllyal a címszerepben (1838 és 1842 között 31 előadással) a népszínházi feladatvállalás fontosságára emlékeztetett, hiszen egyfelől a pesti német színjátszás egyik legfőbb vonzereje volt a „paródia” gyűjtőnévvel összefoglalt zenés bohózatok műsoron tartása, másfelől pedig igazat írt Fáncsy Lajos színész-rendező, amikor a Szükséges észrevételekben leszögezte: „...nem minden ember van akár a magas tragoedia, akár a finomabb vígjáték szelleméhez művelve, és rögtön nem is fog velők megbarátkozni.”573

568 Közölte PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 83-89.

569 VAHOT 1981, 35. Az operajátszás fejlődéséről hasonlóan BA1ZA 1986, 39. L. még: MSzT 269-270.

570 Vö. KERÉNY1 1976.

571 A rendezői javaslat: PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 96-98. A választmányi jkv.: PML, IV. 7-ab. PPS Vm. Szín. Vál. ir., 1. doboz. Megjegyezzük, hogy Egressy már 1838 júliusában is folyamodott rendezőségért, de a választmány elutasította.

572 Vö. PUKÁNSZKYNÉ 1938b, 160-162.

573 Társalkodó 1840. dec. 9.

142