Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

Bajza József lemondása után akadt volna ugyan vállalkozó a színház bérletére, ám a sikertelen színpadi szerző (és mellesleg rendőri besúgó) Munkácsy Jánost a választmány — joggal — elutasította.574 Viszont szorult helyzetében a lehető legrosz- szabb megoldást választotta, amikor (az előzetesen meghirdetett elvekkel ellentétben) a választmány saját kebeléből választott igazgatót és őt támogatandó, az opera- és színmű-beszerzésektől, a drámabírálattól kezdve a műsor, sőt a szereposztás meghatározásán át a fegyelmi jogkörig most már a teljes működtetést hatáskörébe vonta. Az első választmányi igazgató, Szentkirályi Móric lemondott az 500 pengőforintos igazgatói fizetésről — de funkciójában csak az rt. következő közgyűléséig, 1838. augusztus 29-ig maradt. A választmányt akkor kiegészítették: Földváry Gábor elnöklete megmaradt, Ráday Gedeon lett a másodelnök; új tagja lett a testületnek Kovács Zsig- mond táblabíró és Szilágyi István. (A pesti gombkötő mester, választott polgár 1836 júniusában 300 váltóforinttal támogatta már a színház építését is, és egy részvény tulajdonosaként lett tagja az rt.-nek.)575

A választmány kétségkívül hozott számos olyan intézkedést is, amelyek — akár a társadalmi nyilvánosság szempontjából tekintjük őket — évekre, a polgári, szakosodott színházi üzem felé mutattak előre. Ilyen volt (többek között) ,,a’ Színház elő haladásának közönségesség tétele ’s nyilvánossága tekintetéből” a pest-budai magyar és német hírlapok és divatlapok kritikusi szabadjegyének kiadása (az 1838. június 8-i választmányi ülésen), a takarékossági intézkedések közepette is a színház társalgójának mint „társalkodási terem”-nek kialakítása (1838. június 9.), szabályozták a drámaírók jogdíját (1838. július 11.), az építkezéseknél és nagyobb beruházásoknál több árajánlat bekérése (1838. december 15.), a vidéki színtársulatok számára a műsordaraboknak csupán a leiratási költségek fejében történő, egyébként térítésmentes biztosítása (1839. január 23-26.). Mindazonáltal az egymást gyorsulva váltogató választmányi igazgatók (Ilkey Sándor, Ráday Gedeon,576 Nyáry Pál, majd újra Ilkey Sándor) azonban nem tudtak úrrá lenni a színház működtetésének alapvető gazdasági gondjain, az operaháborúban megnyilvánuló bonyolult érdekellentéteken, és megromlott a viszony a nyilvánosságot képviselő sajtóval is. Ugyanez állt a társulat belső életére is: 1837. augusztus 22-től, a színháznyitás napjától 1839. december 31-ig a választmány 1023 váltóforint 8 krajcár büntetéspénzt szedett be a Pesti Magyar Színház tagjaitól, de az operaháború olykor tettlegességig fajuló konfliktusaiban a vármegyei igazságszolgáltatás eszközei nem bizonyultak megfelelőnek.577 Kivált érvényes ez Nyáry Pál direkciójára (1839. január 20—április 15.), akit ekkor már élettársi viszony fűzött Schodel- néhoz, és akinek — teljhatalmú — igazgatása alatt felgyorsult a prózai együttes bomlása, a vezető színészek távozásával. Az ezt szóvá tevő, Változások a pesti magyar színháznál c., 1839. január 24-én megjelent anonim Athenaeum-cikk robbantotta ki az első magyar sajtópert.578 Bajzát a választmány kulturáltan búcsúztatta: igazgatói ér574 PUKÁNSZKYNÉ 1938b, 159-160. (Munkácsy János 1838. aug. 27-i levele az rt-hez).

575 PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 70. és 117.

576 További kutatásoknak kell majd eldönteni, hogy Ráday 1839. jan. 20-i lemondása az igazgatásról és a választmányi másodelnökségről hogyan függött össze hűtlenségi perének alakulásával.

577 OSZK SzT, Fond 2., 237. tétel, Gerenday József pénztáros kimutatása. Bajza szerint „teremtettével és nádpálcával nem lehet kormányozni” (BAJZA 1986, 53.), Vahot szerint egyenesen „mint a’ sedria elébe idézett megyei rabokkal” bántak a színészekkel (VAHOT 1840, 35.).

578 Elemzését 1. BAJZA 1997, a cikk újraközlésével: BAJZA 1997, 22.

143