Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1710

893 Excellentiádnak Jó Kegyelmes Uramnak kísz köteles szolgája Cseplísz János m. p. 1. Jászfelsőszentgyörgy. 2. T. i. a rác portyának. 3. A papír szétfoszlása miatt nem vehető ki, hogy 5, vagy 6 napról van szó. 4. E szó tollhibából kimaradt. 866. Szolnok, 1710. augusztus 31. Csajági János brigadéros Károlyi Sándornak. Szolnok építésének helyzete, nincs pénz a hajdúk fizetésére. A tiszántúli helységeket nem ter­helte. A hadmérnök megbetegedett, s el akar menni. Ilyen körülmények között a vár építését nem tudják befejezni. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1710 aug. Irregestrata. [Címzés:] Méltóságos Comenderozo Feő Generalis Károlyi Sándor Urnák, nekem méltóságos Nagy Jó Uramnak ő Excellentiájának alázatoson. Ibi ubi. [Apapírba nyomott gyűrűspecsét leesett.] Méltóságos Comenderozo Fő Generalis, nekem Méltóságos Nagy Jó Uram. Vettem alázatoson Nagyságod méltóságos levelit, Halász Péter Uramnak szolló Excellentiád levelit megküldöttem. Az Jászokat is oda küldöttem Excellentiád parantsollatja szerint, már itt tsak egy katona sem maradt. Az Bátskassági hír nem verificaltatik, az körösiek beszéllek most. Senki semmit híremmel az Tiszántúl valókon nem kért, hanem minap én magam próbál­tam őket, midőn az restantiát meghozták, hogy ha még valamivel segéllenék ezt az építtést, mingyárt tselekednék, de híremmel semmi nem imponálta­tott. Az Shartéta 1 küldözésnek végire menvén, most arestommal expiállyák az küldözök abbeli hírem nélkül lett importunitassokat. Én, tudván Nagyságod méltóságos parantsoUattyát azon Tiszántúl valók iránt, tudva nem kívánom őket Nagyságod parantsoUattya ellen háborgatni. Az munka itt lassan folyhat, kevés dolgos, nints semmi pénz, eddig is nagy zúgolódással dolgoztattam rovásra az hajdúsággal, bizony azokkal nem soká fogok úgy dolgoztatni, mert kedvetlenek, morgolódnak, szűknek is valóban. Az Ingenir is megbetegült, el akar menni, én Excellentiád híre nélkül még eddig nem botsátottam. Parancsollyon felőle Nagyságod. Elláttam, mi ezen Szolnoki építtést végben nem viszszük így, kívántam volna, ha magam Excellentiád­nak szóval tehettem volna relatiot mindenrőt, avagy bár tsak Excellentiád maga méltóztatott volna megtekinteni; mihaszna dolgozunk, ha nem vége­zünk, majd jobban impediáltatván, naponkint kevessebre megyünk. Várom

Next

/
Oldalképek
Tartalom