Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1708
535 578. Nádudvar, 1708. október 13. Újvárosi Szűcs János Károlyi Sándornak. Megküldi a körösi és kecskeméti bírák leveleit. A kürti föesküdtet bebörtönzi, amíg Szegedről híreket nem hoznak. A rácok Szentgyörgyről 1000 marhát elhajtottak. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1708. Irregestrata. [Címzés:] Méltóságos Fő Generalis Károlyi Sándor Uramnak, Felséges Urunk és a Nemes Confoederatus Statusok General Campi Marschallusának (Titulus), jó Kegyelmes Uramnak ő Excellentiájának alázatoson. Károly. Cito Citius Citissime. [Mindegyik háromszor.] [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.] [Címzés hátoldalán:] Szoboszlai és Debreceni Bíró Uraimék ő Kegyelmeknek recommendaltatik hamarságos elküldése. Ujvárasi Szűcs János m. p. Méltóságos Generalis, jó Kegyelmes Uram. Szintén ezen órában érkezének Kürt felől portásaim, kik magukkal hozván Körösi s Kecskeméti Bírák Uraimék leveleket, mit írjanak, Excellentiádnak elküldöttem. 1 Kürti hites emberek is mot jővén Szegedrűl, hasonló képpen mondták portásimnak, hogy értették. Már a főesküttöt felhozattam Kürtrűl, itt tartom arestumban, valamíg mindeneket bizonyosan meg nem hoznak, mellyeket Excellentiádnak sietve tudtára adni el nem mulatok. A portások referállyák azt is, hogy egy zászlóallya rác, circiter 200, Szólnaknál általkelvén a Tiszán, Szent Györgyiül 2 többet hajtőt el 1000 marhánál; ugyan Szólnaknál hajtotta által, hihető, Maros mellyékiek voltának. Szaladot viszsza ezerig való a Tiszátul, sok holt a'Tiszába, mer nagy iszapja lévén az szélin. Ezzel Excellentiád méltóságos úri parancsolattyát várván, maradok Excellentiádnak alázatos szolgája Újvárosi Szűcs János m. p. Nádudvar 13. Octobris 1708. P. S. Azon hét compania némettel semmi nagy tiszt nincsen, úgy referállyák, egyéb Bethlennél. 3 1. Ma már nincsenek meg. 2. Minden bizonnyal Jászalsószentgyörgy, ez fekszik Szolnokhoz legközelebb. 3. Valószínűleg Bethlen László (1675-1717), aki a család Habsburg-párti tagja volt, s a szabadságharc alatt kétszer is járt hivatalos küldetésben Bécsben. Lukinich Imre, A bethleni gróf Bethlen család története. Bp., 1927. 530.1.
