Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

Bevezetés

Bevezetés 7. Régió vagy megye - régió és megye A helytörténetíró egyik dilemmája a közigazgatási határok állandó és kényszerű figyelembevétele munkája közben. Ezenkívül a helytörténeti kutatás minduntalan beleütközik a közigazgatási határok 150 éve szinte menetrendszerűen történő „átrendezésébe". Ennek következtében számos város és falu ma már nem abban a megyében fekszik, ahol annak idején volt, noha természetesen lakói nem költöztek el helyükről. Ha valaki pl. a mai Pest megye Rákóczi kori történetét tárgyalja, kénytelen az akkori vármegye felét egyszerűen kihagyni, de tekintettel kell lennie a mostani megyéhez csatolt, akkor más megyéhez tartozó részekre; aki pedig a mai Bács-Kiskun megye történetét kutatja, egy csak 1950 óta létező megye akkor nem létező múltjával foglalkozik. Az ellentmondások feloldására a régió-szemlélet kínálkozik alkalmasnak. Ezért mind ennek a forráskiadványnak az iratanyagát, mind bibliográfiai útmutatónk összeállítását ennek a szemléletnek az alapján végeztük. Egyébként a 80-as években tartott különböző helyi tudományos konferenciák előadói már régióban gondolkodtak. Ezért több tényező figyelembe vételével a Duna-Tisza közét mint régiót vettük alapul. Ide soroltuk elsősorban az akkori Pest-Pilis-Solt vármegyét, amely a körzet legnagyobb közigazgatási egysége volt, - a török kiverése után egy ideig ez intézte Baranya megye adózási, majd Csongrád megye hadellátási ügyeit is -; Heves és Külső-Szolnok vármegyét, amely a terület egyetlen jelentősebb (kuruc kézen lévő) erősségétől, Egertől egészen a Tiszántúlra, Mezőtúrig terjedt. E két megye szinte körülölelte a Kis-Kunságot, Jászságot és Nagy-Kunságot. E „törzsterülethez" kapcsolódva több olyan megye-rész sorolandó ide, amely ugyan csak töredéke volt, de ehhez a körzethez gravitált. Itt elsősorban Nógrád vármegyének az Ipolytól délre eső járásáról van szó. Ez a megye ugyanis hosszú időn át szimbiózisban élt Pest és Heves vármegyével, tisztikaruk személyi állománya majdhogynem közös volt, minthogy a tisztségeket betöltő nemeseknek legtöbbször mindhárom megyében volt birtokuk. Ide soroltuk Hont megyének Trianon után megmaradt csonkját, valamint a Duna jobb parti sávot Esztergomtól egészen a Baranya megyei Vörösmartig, a rácok kedvelt átkelőhelyéig. Az itt történt