Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1705

281 Méltóságos Fejedelem, Nekem Jó Kegyelmes Uram. Sub dato 3. hujus írót Nagyságod kegyelmes válaszszát alázatosságal veszem,

1 melybül értem Nagyságodnak még másnapon való indulását, ellőttem penig úgy constálván, hogy még ultima praeteriti indult meg Nagyságod. Azolta írót leveleimmel emberemet kit Gyöngyösre, kit Egerbe, kit Csegére, az tegnapit penig Ecsed fele dirigáltam Nagyságodnak eleibe informatioimmal, ha azért fogyatkozás talál benne esni, Nagyságod annak méltóztassék imputálni, mert én dietim kétzer is tudósítottam Nagyságodat. Mostan penig, Kegyelmes Uram, semmi új ab bizonnyost nem tudok írni, mert tegnap éppen semmi nem érkezet, hanem hogy az német Csongrádnál az Tisza-parton nyugszik, az Schlik házait elrontván, annak fájábul kohul [?] hidat s úgy concipialom, hogy hacsak az pusztán Debrecennek nem megyén, mindenüt az Körös mellet fog fel Várad fele menni. Ezen órában érkezik informatiom, fundamentomig rontattak az házai Schlicknek, de hídhoz való készületének semmi jelét nem vették észre, hanem azon ház fáit szályakra rakta s úgy áll az Tiszán, talám meggondollya még magát, lemegyen Szegedhez. Kit is itten elvárok, csak Debrecenbül érkezzék lovaskocsi s kenyér, vagy három ezerét az Maros mellé küldök, s ha Szeged fele az német leindul, magam is az Maros mellé megyek, de csak elhiszem, fog Csongrádnál mulatni, mert sok kemencét csinált az Tisza partban. Az más éjei is újabban megütötték az egész táborát, nagyon lőtt ágyúkkal, csak az kinlevő hadak s lovaskocsik érkezzenek, innét ágyúkai megyek rajta s az mikor éjei hozzáfogok, túl Bottyán egész corpussával rajta megyén, csak addig késne. Ha Gyulai Uram érkezik, Nagyságod parancsolattyábul beállítom Kaszás ezerébe, Szabó Andrást penig elküldöm, de mivel maga is Kaszás megbékélt az némettel, Gencsinek ha méltóztatik Nagyságod az ezerét conferálni, talám megérdemli, hiszem Méltóságos Groff Bercsényi Uram megtanította eddig. Soha nem tudom, mit csinállyak Körös-Maros közzel, mert csak Vásárhelynek, Makónak vagyon anyi takarmánya, hogy három holnapig is megérné azon német tábor velle, hát még az töb helyeknek Aradik [!], Világos Várig, Gyuláig, Jenőig majd kimondhatatlan, megégettessem-e? mind, vagy mit tegyek. Az makóiak túl vadnak az Maroson török földgyén, Vásárhelyt, Szentest, Mindszentet mindenestül Szolnokhoz hoztam fel. Schlik conscribáltatta Kőrösön, kik nem várták meg eötet, s azoknak javaibul tartotta az tábort. Jószágokat kiesskette, az maradtak közöt bírót tött, felakasztás alat hadta meg, hogy azelőtti bírót megfogják és Erdélybe vigyék utánna, másként viszajövén, felakasztattya az általa constitutus bírót. Igazán nem beszélt eö az magyarokon könyörülő Istennel, ki verje meg az eö felfuvalkodásának merészségében.